Törekedni az értékesebb adományokra

Hit és fény tábor volt Csomakőrösön

0
1257

A Hit és fény – fogyatékosokkal foglalkozó közösség katolikus közegben született, de az évek során különböző felekezetű tagok bekapcsolódásával ökumenikus jelleget öltött. Alapítója a ma is élő francia Jean Vanier, akinek meggyőződése: „Az a fontos, hogy egymásra találjunk, meghallgassuk a fogyatékos embereket, hogy valóságos kapcsolatok szülessenek. Így ismerjük meg és szeretjük meg egymást. Senkit sem hagyunk magára, s arra törekszünk, hogy egymás terhét hordozzuk, és biztassuk egymást a haladásra.” Ma az öt kontinens hetvenöt országában több mint hatszáz közösség létezik, és számuk egyre nő. Ezek az ökumenikus közösségek bizonyságot tesznek arról, hogy az értelmi fogyatékos ember az egység magjává válhat, nemcsak a társadalomban és az egyházban, hanem az egyházak között is.

Sepsiszentgyörgyön két harmincas csoport (Fenyő és Harmatcsepp) működik a Krisztus Király plébánián, minden hónap utolsó csütörtökjén találkoznak. Vezetőjük Molnár Zita, aki több mint húsz éve rendszeresen szervezi a nyári táborokat a sérülteknek, szüleiknek és a velük együttérző önkénteseknek. Idén július elején a csomakőrősi Debreczi panzióban táboroztak. Lapunknak elmondta, a tábor célja volt kis időre tehermentesíteni a szülőket, hogy lelkileg feltöltődve tudják folytatni a nem is olyan könnyű mindennapokat. Sokszor traumaként élik meg a szülők, ha a városba kimennek sérült gyermekeikkel, hogy a gyermekek mutogatással, a felnőttek szempillantással jelzik a megkülönböztetést, emiatt még nagyobb tehernek érzik a gyermekek létét. A tábor segített feloldani ezeket a gátlásokat, sebeket, az egészségesek természetesen ölelték meg a sérülteket, megfogták a kezüket, játszottak velük, nem idegenkedtek tőlük. Minden alkalommal hangsúlyozták, hogy Jézus van bennük az ő egyszerűségükben, kicsinységükben.
Finna Ilona szülő, akinek köszönhetően létrejött Sepsiszentgyörgyön a közösség magyarországi tapasztalatokból kiindulva, így fogalmaz: „Öröm volt számomra, hogy részt vehettem a táborban, ahol értelmükben sérült, fogyatékkal élő gyermekeinkkel, barátainkkal együtt töltöttünk három szép napot. Igazi testi-lelki-szellemi feltöltődést nyújtott ez a rövid együttlét. Molnár Zita felelősünk élményekben gazdag  programot készített. Gondoskodott arról, hogy mindenki otthonosan és jól érezze magát. A  többféle kézműves-foglalkozás, közös játékok, nagy erdei séták, fürdések, az elmaradhatatlan focizások, a kényelmes és tiszta szállás, a finom ételek, a pompás kiszolgálás minden igényünknek megfelelt. Szülőként teljesen felszabadultam a napi teendők alól, felüdültem és feltöltődtem élményekben, gazdagodtam lelkiekben. Táborunk lelki témája Szent Pál korintusi levelének egy  mondata volt: »Törekedjetek értékesebb adományokra«. A reggeli áhítatok alatt erről beszélgettünk, majd kiscsoportokban megosztottuk saját személyes adományainkat és azt, hogyan törekszünk értékesebb adományokra, valamint hogyan tudom felhasználni a kapott adományaimat a közösségem javára. A beszélgetések során csodálatos fény derült arra, hogy milyen sok lelki kincset rejteget sérült barátaink szíve, és ők ezt őszintén megosztják, csak ki kell szeretni belőlük, és el kell fogadni. Hagyni kell, hogy életbe ültessék lelki adományaikat, és remek életteret teremtsenek maguk körül. És mi hagytuk. E néhány nap alatt békesség, derű, egymásra figyelés, igazi szeretetkapcsolat uralta az együttlétünket. Rácsodálkoztam, hogy mennyire készségesek a megbocsátásra, csak a béke és a nyugalom a fontos. Sokat tanultam tőlük, jó volt együtt lenni. Külön ajándék volt számunkra Molnár János tanár úr tanulságos előadása a lelki témánkkal kapcsolatosan, valamint Anna lánya kreatív közreműködése, aki fiatalos lendülettel, frappáns hozzászólásaival, szép  népdalaival gazdagította a programot. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik imával és anyagilag  is támogatták a tábort. Isten fizesse meg jó szándékukat.”
Módi Magdolna szülő: „Ezalatt a húsz év alatt kevésszer hagytuk ki a tábort, alig várjuk. A mostani is nagyon tartalmas volt. Kulcsszavak: szeretet, türelem, békesség, együttérzés, egymásra figyelés, segítség, elfogadás. Ezeket próbáltuk megélni. Zita jó programot készített: minden reggel játékosan, jókedvvel tornásztunk, a reggeli, az elmélkedés majd kézműves-foglalkozások után nagyokat sétáltunk. Vannak segítők, akik elhozták az unokákat, akik elfogadják a mi sérült gyermekeinket, és együtt játszottak. Lehetett gyöngyöt fűzni, festeni, kinek, ami tetszett. Minden lehetőségünk megvolt. Az ételt készen kaptuk, és ez is nagy segítséget jelentett. Szülőkként máshol nincs, ahol találkozzunk. Azért fontos számunkra a tábor, mert lelkileg fel tudunk szabadulni és töltekezünk. Hálásak vagyunk a vezetőnek, Molnár Zitának, mert tudjuk, mennyi szervezési munka van mögötte, hogy örömet tudjon nekünk szerezni.”
A szeretettel segítő önkéntes csapat nagyon fontos szerepet tölt be a közösség életében. Krecht Éva mentálhigiénés szakember, aki négy éve önkéntesként kapcsolódott be a csoport életébe, kézműves-foglalkozásokat vezetett. Úgy gondolja, ha megfelelő magatartással fordulunk mások felé, akkor egy olyan  kapcsolat alakulhat ki, amelyben mindenki fejlődik.

Józsa Zsuzsanna/3szek.ro

MEGOSZTÁS