A Katolikus Szeretetszolgálat idősotthonainak dolgozói és lakói közösen vesznek részt Mátraverebély-Szentkúton a Jézus Szíve-zarándoklaton, immár hosszú esztendők óta. Az idei zarándoklatot június 8-án, pénteken délelőtt tartották.
Ha egy hívő, de bizonyos szempontból mégiscsak földi dimenziókban gondolkodó katolikus lélek elképzeli a mennyországot, az valószínűleg nagyon hasonlíthat a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhelyen tartott Jézus Szíve-zarándoklathoz. A magas, élénk zöldbe öltözött, dús lombú fák között az oltár, háttérben az evangéliumi eseményeket ábrázoló, boltíves mozaikok, kétoldalt a bizánci stílusban épült hagymakupola, csúcsán a kereszttel… csodálatos környezet, ahol csodálatos Mária-énekekben és Jézust dicsőítő dallamokban gyönyörködhetünk a zarándoklat alkalmával.
Köszöntőjében Radnainé Egervári Ágnes, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója a 84. zsoltárt idézte: „Boldog az az ember, akinek ereje benne gyökerezik, és akinek szíve zarándokútra készül.” A főigazgató asszony kifejtette, a gyalogos zarándok a cél felé közeledve lassan-lassan hangolódik a céljára, az út fáradalmai felkészítik erre. A szent hely és a környező dombok szépsége megkönnyítik az imát, az Istenhez fordulást.
Mai rohanó világunkban erre egyre ritkábban, nehezebben tudunk időt szakítani. Ráadásul a szeretetszolgálat lakói többségének nehéz már a közlekedés. És mégis, igaz, hogy busszal, autóval, kerekesszékkel, de itt vannak – fogalmazott Radnainé, kifejezve örömét, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat dolgozó és ellátottjai – összesen 260 fő – a mai napon, Jézus Szíve ünnepén, együtt imádkozhatnak és adhatnak hálát mindazért a jóért, kegyelemért, amit a nehézségek mellett Istentől kapnak.
A szeretetszolgálat vezetője emlékeztetett rá: Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma; magát az istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. Radnainé Egervári Ágnes azt kívánta, hogy legyen ez a nap „mindannyiunknak lelki feltöltődés, engesztelődjünk ki az Úristennel, egymással, önmagunkkal”.
Az ünnepi szentmisét Böcskei László nagyváradi megyéspüspök mutatta be, a nemzeti kegyhely ferences szerzetes papjainak koncelebrálásával. Szentbeszédét János evangéliumának két részére – Jézus a kereszten egymásra bízza anyját és Jánost; az egyik katona lándzsájával megnyitja Jézus oldalát (19,25–27; 31–34) – építette a főpásztor. Kifejtette, a nagypénteki tragédia ezen jelenete bemutatja az események gyors lezajlását, de ezen túl az Úrjézus mindenkire kiterjedő szeretetét, figyelmét. Ebben a történetben minden szereplőnek, mozzanatnak fontos mondanivalója van, ahogyan Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájában is minden gesztus, testtartás, szín, az arcok, a formák és az árnyalatok is üzenetértékűek, megszólítják azt, aki a jelenetet szemléli, így még a kívülálló is az esemény részesének érezheti magát abban, amivel szembesül.
Böcskei püspök leszögezte: Jézus utolsó rendelkezésének megörökítése nemcsak tudósítás, nem is a gyermeki gesztus bemutatása a fájdalmas édesanya felé, hanem küldetése lényegének az érzékeltetése, ami nem más, mint Isten szeretetmegnyilvánulása, vagyis az, hogy soha nem hagyja magára az embert. Elébe siet, megkeresi, az ő nyelvén beszél, hogy feloldja azt a sok-sok félelmet, ami a kilátástalanságba próbálja taszítani az embert.
Ez a mostani zarándoklat, ezen a szép helyen, Mária közelségében, Jézus Szíve szent ünnepén is Jézus keresztjének közelébe hív bennünket, mert olyan felfedezéseknek a helye ez, ahol az ember magára talál és megerősödik – hangsúlyozta a nagyváradi püspök. – Felegyenesedik az, aki a szenvedéseknek és a szomorúságoknak terheit hordozza, de az is új erőre kap, akiben már megvan az Istennel való találkozásnak a csodálatosan szép tapasztalata és élménye. Péter apostollal elmondhatjuk mi is, hogy jó nekünk itt lenni, de úgy, hogy már tudjuk: a kereszt annak a jele, amit Isten az ő végtelen szeretetében felvállalt értünk és meg is valósított.
A főpásztor arra is kitért, hogy amikor vonatkozási pontokat keresünk az életünkben, sokszor megtéveszthet bennünket a világi, a külső, a látszat, a hírnév, pedig számunkra a legfontosabb vonatkozási pont, ahol életünk forrásait megtaláljuk, és erőt meríthetünk belőle, az ott található, ahol az Ég és a Föld érintkezik egymással.
Jézus keresztje alatt megvalósult ez a csoda egyszer s mindenkorra, mégpedig azért, hogy az életünkben is megvalósuljon ez a találkozás – mutatott rá a szónok. – Az Ég találkozzon a Földdel, bennünk és általunk is. Az említett kereszt alatti jelenet a világ megszentelődésének, küldetésünknek a kezdete lehet.
A püspök emlékeztetett, amikor a katona lándzsájával átszúrja Jézus szívét és abból vér és víz fröccsen ki, annak két jelentése van: a vér az áldozat, a víz pedig a megtisztulás szimbóluma. Böcskei László hozzátette: A szívből fakadó cselekedetek adnak biztonságot, értelmet az életünknek. Jézus megnyitott szíve arra figyelmeztet bennünket, hogy az ember önmagáról lemondva másokért éljen, másokat erősítsen.
A főpásztor a világ általános állapotát jellemezve rámutatott, háború, erőszak, a védtelenek kiszolgáltatottsága az erősek brutalitásának, szívtelenség, hazugság, képmutatás jellemzi világunkat, mégis, a keresztények küldetése az, hogy Jézus Krisztus példáját követve megmutassuk, hogy lehet másképpen is élni, a szív melegével és jóságával érvényesülni. Szívtől szívig kell az emberekhez szólnunk, ez a küldetésünk.
Homíliájának befejező részében a szónok ismét szóba hozta Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját, hogy összefoglalja Jézus Szentséges Szívének szívhez szóló üzenetét. Idézte Várhelyi Ilona irodalom- és művelődéstörténészt, aki Bibliával Munkácsy trilógiája előtt című kötetében írta: „Mit üzen Munkácsy az ő művével? Biztos azt, hogy először az embert szerette meg az Istenben, de ugyanakkor felfedezte az Istent is az emberben. Mert akit vásznain olyan részvéttel tudott ábrázolni, az a Jézus lelkébe is belevéste magát. Ezért mondhatta Munkácsy, miután megalkotta művét: nem hagy nyugodni az én Krisztusom. És ennyi elég is üzenetnek.” A nagyváradi főpásztor hozzátette: ebben az üzenetben benne van a mi gondolatunk is, és mindaz, amit megfogadhatunk magunknak Jézus Szent Szíve tiszteletére. „Nem hagy nyugodni az én Krisztusom, hogy általam és rajtam keresztül Isten szeretetcselekedete mutatkozzon meg a világban” – fejezte be homíliáját Böcskei püspök.
A szentmisét követően a zarándokokat ebéddel vendégelték meg a ferencesek. A zarándoklat litániával, a kegytárgyak megáldásával és a zarándokok elbúcsúztatásával ért véget.
Radnainé Egervári Ágnes, a Katolikus Szeretetszolgálat igazgatónője kérdésünkre válaszolva kifejtette, a zarándoklat azt jelenti, hogy elmegyünk valahová imádkozni. Ilyenkor találkoznak egymással az ország különböző részein található idősotthonok lakói és dolgozói. Ez fontos a közösség szempontjából, jó alkalom a megpihenésre, a lelki töltekezésre. Az idősek már a készület idejében vannak, minél idősebb az ember, annál fontosabb számára a spiritualitás. Az élet végiggondolása, lelki felkészülés a földi léttől való búcsúzásra.
A zarándoklatot úgy szervezzük meg, hogy a mozgáskorlátozottak, a kerekesszékbe kényszerültek is részt tudjanak azon venni. A szeretetotthonok dolgozói is igénylik a Jézus Szíve-zarándoklaton való részvételt, amikor találkozhatnak egymással, megoszthatják tapasztalataikat. A munkahelyeken ma divatosak az úgynevezett tréningek, csapatépítések, a szeretetszolgálat ennek hagyományos változatát követi, a zarándoklatokkal, melyeken elsődleges az imádkozás. Az idei zarándoklaton is közel háromszázan vesznek részt – tette hozzá a Katolikus Szeretetszolgálat vezetője.
Forrás: Magyar Kurír
