Gyermeknap a szászrégeni plébánián

1
996

„Minden egyes gyermek egy csoda. Nem lehet tudni, hogy kiben mi lakozik. Ha ajtót nyitunk előttük, esélyt adunk nekik, hogy kibontakoztassák a személyiségüket, a tehetségüket. Nem kell hozzá mást tenni, csak egymásból a jót kiszeretni.” Böjte Csaba szavai a gyerekekről igencsak sokatmondóak, és érezteti mindazt, ami június 2-án a szászrégeni plébánia udvarán történt.

Mint minden évben, idén is néhány fős csapat szervezte meg szombaton a gyermeknapot a szászrégeni plébánia udvarán, azzal a céllal, hogy egy kis ideig a résztvevők szabadon, boldogan és szeretve érezzék magukat. Az idén ezzel Kiss Erzsébet (Zsóka) hitoktatónő és Albert István segédlelkész foglalkozott, Balla Árpád plébános közreműködésével.

Körülbelül 35 szórakozni vágyó kis- és nagyobb gyerek jött el az együttlétre, akik teljes gőzzel estek neki a háromórás programnak, amelynek a levezetésében segített az ifjúsági csoport néhány tagja is. A napot reggeli imával indítottuk, utána a tisztelendő úr bibliai részt olvasott fel (Lk 6, 1–6), a kicsik pedig figyelemmel követték. De ha mégsem, akkor arra is gondot viseltünk, hogy mindenki felébredjen, ezért párperces tornagyakorlatot végeztünk. Még az elején letudtuk az ismerkedést is, Zsóka tanárnő ezt játékosan vezette le: mindenki körbeállt, és akihez került a labda az hangosan bekiáltotta saját nevét. Miután mindenki megjegyezte a többiek nevét, átváltottunk egy kicsit mozgékonyabb üzemmódra. Sándor Tihamér bárány-farkas játékát a gyereket nagyon élvezték, ám hamar el is fáradtak benne. Ezután, hogy egy kicsit közösségben is gondolkodjanak, csapatban kezdtek el dolgozni. Négy csoport alakult, színek alapján: piros, zöld, kék és lila. A feladat az volt, hogy először egyenként, majd együttesen kell egy lufit a levegőben tartani egy percig.

Ezt követte a kincskeresés, ami szerintem sokak kedvence volt. Ugyancsak a már létrejött csapatokban kéz a kézben kellett végigjárják az udvar különböző pontjait és feladatokat végrehajtani.

A végállomásnál mindenki megpihent és kalácsot fogyasztott. Az asztalnál ülve a tisztelendő úr újból felolvasta a korábban hallott bibliai részt, hisz a gyerekeknek kvízjáték formájában válaszolniuk kellett az ehhez kapcsolódó kérdésekre.

Természetesen minden csapat győztesként végzett, hisz nem a verseny, hanem az együttlét, a csoportmunka, a közösség és egymás szeretete volt a célpont. Mielőtt a gyerekeket hazaengedtük volna, Tihamér megfutkároztatta őket még egy játékkal, majd Detti és Bea egy mutogatós éneket tanítottak nekik.

Úgy gondolom, korosztálytól függetlenül mindenki jól érezte magát. Hála és köszönet a szervezőknek, hogy egy csodaszép napot varázsoltak a gyerekeknek. Sikerült elérni, hogy egymással tudjanak játszani, nevetni, drukkolni a csoporttársaknak, szorosan egymás kezét fogni, vigyázni egymásra és mindenkinek esélyt adni a kibontakozásra. Köszönjük a gyerekeknek is, akik eljöttek és általuk érezhettük, hogy Jézus szeret bennünket. Istennek legyen hála!

Fülöp Bernadett

MEGOSZTÁS

1 HOZZÁSZÓLÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here