Az ünnep szónoka, Székely Dénes gyulafehérvári teológiai tanár beszédének elején az Úrnapja, vagyis Jézus teste és vére ünnepének történetét ismertette, kitérve az ószövetségi előképekre is.
Ezt követően Jézus utolsó vacsorai ígéretének beteljesítését helyezte fókuszba: „A kenyér és a bor ezen az estén átváltozik. Nem egyszerű kenyér és bor többé, hanem Jézus teste és vére. »Az én testem valóban étel. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van« (Jn 6,55–56). Nem volt könnyű elfogadni ezt a tanítást a jóllakott tömegnek Kafarnaumban, de még az apostoloknak sem. (…) Ma sem könnyű elfogadni, hinni és az élet kenyerével rendszeresen táplálkozni. Krízishelyzet van ma is, főleg az öreg kontinensen. (…) Erkölcsi megújulásra van szükség, hogy kilábaljunk a hitkrízisből. Az élő hitért, a keresztény értékrendért, akárcsak a létért, küzdeni kell! Nem dőlhetünk hátra tétlenül a karosszékben. Jó látni és hallani, hogy végre vannak olyan emberek, akiknek életét áthatotta a keresztény értékrend, van bátorságuk és erejük felvállalni ezeréves keresztény múltunkat.”
[…] Oltáriszentség: ígéret és beteljesedés […]