Pünkösdhétfőn Sárospatakra rengeteg magyarországi és külföldi településről érkeztek zarándokok és hívek, hogy részt vegyenek a Vízikapunál megtartott ünnepi szentmisén, és bekapcsolódjanak a lelki programokba. A Boldogságos Szűz Mária, az egyház anyja, illetve Szent Erzsébet szentté avatásának 783. évfordulója ünnepén a szentmisét Böcskei László nagyváradi megyés püspök celebrálta.
Bereczkei Miklós plébános úgy fogalmazott: Pünkösdhétfőn gyermeki szeretettel ünnepeljük az Egyház édesanyját, Szűz Máriát és megemlékezünk Szent Erzsébet szentté avatásának évfordulójáról. A lelkipásztor köszönetet mondott Ternyák Csaba egri érseknek azért, hogy meghívta az ünnepre Böcskei László nagyváradi megyés püspököt.
Böcskei László köszöntőjében elmondta: a pünkösdi öröm csak fokozódik abban, hogy együtt ünnepelhetjük Isten jóságát és gondoskodását, mellyel égi édesanyát rendelt nekünk. A Boldogságos Szűzanya nemcsak tanítónk, hanem példánk is Jézus Krisztus követésében. Szent Erzsébet szülőhelyén újra átélhetjük, hogy mennyire kiválasztott bennünket az Úr és hálát adhatunk, kérhetjük az ő segítségét. A főpásztor kiemelte: otthon, Nagyváradon Szent László király városában nagy elődeink oltalmában tudhatjuk magunkat. Aki a nagyváradi székesegyházban járt, észrevehette, hogy a szentélyben a magyar szentek között az egyik színes üvegablak Szent Erzsébetet állítja elénk. Ők azok, akiken átragyog a nap, akik életén keresztül Isten csodálatos fénye érint meg bennünket.
Szentbeszédében Böcskei László köszönetet mondott Ternyák Csaba egri érseknek a meghívásért, hogy csatlakozhat a zarándoklathoz, amelynek nemcsak az emlékezés a célja. Rámutatott: a remény, a bizalom is megmozgat bennünket, s alapos önvizsgálat után rájövünk arra, hogy Szent Erzsébet közelsége olyan erények elsajátítására buzdít, melyeknek aktualitása, ereje és hatékonysága van a mai ember életében is. A főpásztor elmondta: zarándokként nem jött üres kézzel, magával hozta a kérések és felajánlások szeretetfonalával átkötött csomagját, melyben múlt, jelen és jövő, öröm, aggódás, bizalom és csüggedés is van. Isten képes minden helyzetünkben utat mutatni, lehetőséget nyitni a megújulás felé. Mi mindezeknek részesei lehetünk. Népünk vallásosságában Pünkösd másnapja mindig fontos helyet foglalt el, s most Ferenc pápa elrendelésére az Egyház Anyja ünnepe is lett, s Szent Erzsébet közbenjárásával ez a sokrétű üzenet bennünk is kicsírázik és termést hozhat.
Böcskei László felidézte az elmúlt időszak zarándoklatait, amelyekért hálával tartozik Istennek, mert ezek az alkalmak kegyelmi források a hitében erősödni vágyó ember életében. Sokszor homály vesz körül bennünket, s veszély, hogy ezt megszokjuk. Tennünk kell azért, hogy talpon maradjunk, senki és semmi ne ragadja el a képességet, hogy jobbá, szebbé tegyük életünket. A mai világban az elszigetelődést tapasztaljuk, ezért új utakra van szükség, melyek kifejezik, hogy nem a kiszáradt, élettelen fához hasonlítunk, hanem mélyen meggyökerezett, a viharban megálló, árnyat és eledelt adó része vagyunk a világnak. A főpásztor kiemelte: a keresztény ember élete is egy út, haladás, mely Isten jeleinek felfedezéséhez vezet, hogy hatni tudjon megérintő kegyelme.
Böcskei László elmondta: Szent László városában az elmúlt években többet próbáltak tenni, hogy Szent László tisztelete, emléke vonzó legyen a ma emberének, főként a fiataloknak. Szent László-zarándoklaton Húsvét ötödik vasárnapján kifejezik, hogy tanulni akarnak a szentektől, fel akarnak bátorodni példájukon. Céljuk a megmaradás, de tisztában vannak azzal, hogy sorsuk a harc és a küzdelem, melyhez támogatás, oltalom kell. Isten nem távoli valóság életünkben, itt és most akar segíteni, s mi ráhagyatkozhatunk életünk minden napján – tette hozzá.
Egy Mária-zarándoklat emlékét idézve elmondta: a máriás lélek finomító hatása sokat segít a könnyen eldurvuló emberen, sok vigasztalás forrása. A tanítványok sokszor imádkoztak állhatatosan Máriával, Jézus anyjával. Ez a lelkület az Isten terve előtti meghajlás, elfogadás az énközpontúsággal szemben. Ez a zarándoklat is Isten különleges ajándéka, Szent Erzsébet példájából is ezt tanulhatjuk.
A feltámadás hitében és pünkösd fényében élő embernek küldetése van ezen a világon, kilépni a megszokott kényelmességből, az egyhangúságból és felelősen vállalni, hogy életünk minden területét Istenbe vetett hittel tegyük jobbá és szebbé. Elindulni egymás felé és együtt haladni Istenhez, hogy közelségének örömét megtapasztaljuk. Mit kellene tenni, hogy közösségeink új erőre kapjanak, hogy vonzó és dinamikus legyen a közösség? – tette fel a kérdést Böcskei László. Sokszor panaszkodunk, sajnáltatjuk magunkat. Észre kell vennünk, hogy Isten utakat állít elénk, nekünk pedig vállalkoznunk kell erre. Ne várakozással, hanem vágyakozásból fakadó tevékenységekkel töltsük időnket.
Nemcsak az utakról, hanem a lehetőségeinkről is kell beszélni, a gyakorlatot kell megtalálni, meg kell fogalmazni, mi által tudunk élni és hatni krisztusi módon a világban. Két lehetőséget emelt ki a főpásztor: a Szentírásból tudjuk, hogy öröm töltötte el az apostolokat, miután találkoztak a feltámadt Krisztussal. Az öröm még számos helyen szerepel, ez hitünk ismertetőjele. A tiszta öröm, a bizakodó, megosztott öröm, melyet sugároznunk kell egymásnak. Az evangélium is örömhír, amit csak örömmel lehet hitelesen hirdetni. Ez az öröm ott kezdődik, ahol nem magunkat helyezzük középpontba, hanem Istent. Szent Erzsébet élete is az öröm megnyilvánulása volt, még a nehéz időszakokban is. 
A kor emberének kényelmes az arctalanság, a modern közösségi hálózatok is erre sarkallnak, s ez sokak kárára lehet. A mai keresztény ember ezekkel szemben egyháza és közössége építőjeként látható, a tanúságtételével. De ez nem hivalkodás és magamutogatás, hanem vállalása annak, amit hitem szerint képviselek és építek életemben. Szent Erzsébet sem rejtette Istennel való kapcsolatát.
Öröm és láthatóság – ezek nem lehetőségek az életünkben, hanem küldetés, mely célba vezet bennünket. A szentek megértették ezt, életük Isten szeretetének kisugárzásaként áll előttünk, példájukat követve kitartónak kell lennünk nekünk is.
Sík Sándor soraival zárta a főpásztor beszédét: „Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, / A virradati Napba két szemmel belenéztem. / És ama reggel óta, örökre megigézten, / Járok fényittasan és a Nap jár velem. / Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt / Azon a reggelen a Nap szívembe égett. / S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet, / Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.”
A szentmise után körmenet indult a Szent Erzsébet-ereklyével, majd megáldották a zarándokútra indulókat.
Szöveg: Bérczessy András/http://eger.egyhazmegye.hu
Fotó: sarospatak.hu
