49. ReBaKucs-konferencia Kolozsváron

0
1271

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának Magyar Irodalomtudományi Intézete (Res Litteraria Transylvaniae Vetus Iroldalom- és Művelődéstörténeti Műhely), valamint az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, együttműködve a Debreceni Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Károli Gáspár Református Egyetem, Miskolci Egyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem bölcsészettudományi karainak régi magyar irodalomtörténeti műhelyeivel (intézeteivel, tanszékeivel, doktori programjaival, kutatócsoportjaival), a RefoRC nemzetközi konzorciummal, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Irodalomtudományi szakbizottságával 2018. május 3–5. között konferenciát rendezett Kolozsváron A dialógus formái a magyar régiségben (1450–1750) címmel, amelynek keretében 45 tudományos előadásra került.

A rangos és színvonalas tudományos konferenciának Kolozsvár 12 év után (2006) volt ismét házigazdája. Az esemény keretében adták át a Klaniczay-díjat, amelyet idén Jankovics József, a MTA Irodalomtudományi Intézetének nyugdíjas professzora kapta.

A sokszínű előadás-repertoár mellett az előadók, vendégek, érdeklődők változatos programokon vehettek részt: Majorossy Kinga (Bécs) orgonakoncertjén a Piarista templomban és mezőségi kiránduláson (Bonchida, Szamosújvár, Válaszút).

A dialógus több mint irodalmi műfaj: a kommunikáció műfajokat összekötő, műfajok fölötti formája. A művészi reprezentáció eszköze és a tudományos megismerés módja (filozófia, teológia), az ismeretek átadásának modellje (pedagógia) és a társadalmi érintkezés praxisa (etika, politika). A monologikus, kinyilatkoztató beszéd- és gondolkodásmód ellentéte, a módszer jegyében fogant modernitás alternatívája. A kolozsvári konferencia e tágabb értelemben vett dialógus, azaz a dialogicitás felől vette szemügyre a magyar régiség szövegformáit, művészi ágait, társadalmi érintkezési gyakorlatának kommunikációs hátterét, retorikai és poétikai mintáit.

A 2018. évi ReBaKucs-konferencia (Reneszánsz–Barokk Kutatócsoport) arra kereste a választ, hogy technologizált és globalizált korunkban kínál-e megújulási lehetőséget önmegismerésünkben és a másik ember (a másik nyelv, vallás és kultúra) megértésében a dialogikus hagyomány. Megszólítható-e (és hogyan) mai tudományos nyelvünkön a múlt dialogicitása? Melyek a múlttal folytatott termékeny párbeszéd előfeltételei, van-e „módszertana” a dialógushoz való közelítésnek?

Az előadások a dialógus, dialogicitás változatos jelentésköreit, formáit, változatait járta körül. Az előadások mentén 23 ilyen változatot különítettem el: 1. a dialógus mint műfaj (Kecskeméti Gábor: Dialógus a régiségben – dialógus a régiségről), 2. a hitvita mint (valódi) dialógus (Ajkay Alinka: „Morgók nyelveskedése” – Pázmány és a nyugat-dunántúli evangélikusok 1614-ben, Förköli Gábor: Lapszéli dialógus Enyedi György és Milotai Nyilas István között, Hargittay Emil: Egy megkésett „dialógus”: Pázmány Péter Kalauza és Pósaházi János Igazság istápja, Lázár István Dávid: Marsus vadkan pannon földön. Marcus Pitačić és Beregszászi Péter vitája (?), Székely Gábor: Dialógus és disputa. Felekezetközi viszony Telek József kecskeméti prédikációiban, Szelestei Nagy László: Prédikálás Pozsonyban az 1620-as években: Szószék és hitvita Pázmány Péter környezetében, Vincze Eszter Beáta: A hitvita műfaja, „eszköztára” és ennek megjelenése Pázmány Péter Kalauz valamint Komáromi Csipkés György Pápistaság újsága című művében, Gábor Csilla: „Dialógus” Istenről – figyelem(hiány) és argumentáció a kora újkori hitvitában, Bóné Éva: „Istennek igazán valo ditsöittetese” – dialógus Istenről Geleji Katona István prédikációiban), 3. a levél mint dialógus (Bácsi Enikő: 16–18. századi levelekben szereplő kérések módszertani megközelíthetőségei, problémái, Kovács Eszter: A magány dialógusa. Mikes Kelemen: Törökországi levelek, Luffy Katalin: Nyilvános és magános beszélgetés: Alvinczi Péter ítélőmester leveleskönyve bécsi követjárása idejéből, 1692–1693), 4. az ima mint dialógus (Bajáki Rita: Dialógus az imakönyvekben – a hitbéli vitákon történő felülemelkedés ünnepi pillanatai), 5. kép és szöveg dialógusa (Balázs Aletta: Emblémák és 17–18. századi kegyességi szövegek kapcsolata), 6. a szerző–kiadó–felhasználó dialógusa (Balla Lóránt: Változik-e egy kézirat margináliáinak szerepe kiadás/közvetítés előtt?, Egyed Emese: Beszélgetés szöveggel, olvasóval. Székely László fordítói habitusa), 7. a katekizmus mint dialógus (Bartók István: Egy dialógusforma az oktatásban: a katekétikus módszer Példák a magyar régiség praeceptum-irodalmából, Kovács Kinga Tünde: Keresztúri Bíró Pál hitoktatói munkásságának megnyilvánulása az általa megírt katekizmus szövegében), 8. a munkapéldány mint dialógus önmagunkkal (Báthory Orsolya: Egy széljegyzet margójára – Pázmány javítása és annak utóélete a Peniculus papporumban, avagy a szerző dialógusa önmagával), 9. politika és vallás dialógusa (Bene Sándor: A dialógus helye: Műfaj és periodizáció a régi magyar politikai irodalomban), 10. a fejedelem- és királytükör mint dialógus (Domokos Zsófia: „Magamtól ezt így gondolom meg…” Fejedelem- és követtükör Borsos Tamás, Bethlen Gábor portai küldöttének irataiban), 11. dialógus Istenről és Istennel, a lelkitükör mint belső dialógus (Farmati Anna: Saját lelkével. Késő középkori lelkitükrök mint a reflektív dialógus eszközei, Fazekas Sándor: Adalékok a Fejedelmeknek serkentő órája értelmezéséhez), 12. dialógus mint oktatói és nevelői módszer (Dukkon Ágnes: Az oktató dialógus a XVII. századi „tudós” kalendáriumokban (a Frölichnaptárak és a Calendarium Tyrnaviense példái nyomán, Kiss Farkas Gábor: Valentin Eck bártfai dialógusai: az egyéni és közerkölcs forrásai Cicerótól az egyházjogig), 13. a dialógus mint demokratikus eljárás (Hörcher Ferenc: A politikai konfliktusok kezelésének technikái a kora modern városi magisztrátusokban), 14.  a bibliafordítás mint dialógus másokkal és önmagunkkal (Imre Mihály: A dialogicitás szerepe Melius Juhász Péter bibliafordításának margináliáiban), 15. a köszöntővers mint dialógus (Juhász Szandra: Dialógusok a héber nyelvű köszöntőversekben, Koltai Kornélia: Bibliai és posztbiblikus nyelvi rétegek dialógusa (egymásra gyakorolt hatása) a magyar peregrinusok 17. századi héber nyelvű üdvözlőverseiben), 16. dialógus történelmi eseményekről (Kasza Péter: „Párhuzamos történetek” Johannes Heroldt dialógusa az 1556. évi déldunántúli hadjáratról), 17. az önmegszólítás mint dialógus (Laczházi Gyula: Petrőczi Kata Szidónia és a kora újkori líra dialogikussága, Maróthy Szilvia: Sétáló, futosó, szerelmes és őrjöngő elmék), 18. a kutatás mint dialógus a kutatott személlyel (Lauf Judit: Dialóguspontok egy kutató és egy korai nyelvemlék között), 19. a disputa mint dialógus (Szabó András: A wittenbergi magyar coetus tagjainak disputációi), 20. szemléletek versengő dialógusa, Orbán Áron: Adalékok Batthyány (III.) Boldizsár könyvtárához, Petneházi Gábor: A dialógus esélyei. Kovacsóczy Farkas, Paolo Paruta és az államformák), 21. passiódialógusok (Korondi Ágnes: Párbeszéd a passióról: az Apor-kódex Pszeudo-Anzelm dialógusa és keletközép-európai rokonai), 22. dialógus a jövővel (Majorossy Imre: „Fejtse meg nekem ezeket” Dialógus a jövővel: a végzetes madárcsata motívuma Kriemhild álmában és Balassi Aenigmájában („IV. Test és lélek párbeszéde – az önmegértés és egymás megértésének dialogikus irodalmi modelljei”) és 23. kifejezésformák dialógusa (Petrőczi Éva: Zsurnalizmus és poézis – Medgyesi Pál Dialogus-ának stilisztikai rétegei)

Fotó: Kovács Péter Zoltán