Ünnepeltek a piarista nővérek

0
836

Celestina Donati anya lelkisége és szerzetesi hivatásuk állt a piarista nővérek nagyböjti előkészületének középpontjában. Az elmúlt esztendőben a világon valamennyi piarista nővér imádságos elmélyülése során szerzetesi meghívására figyelt és arra, hogy ezt a meghívást milyen kegyelemteljes úton követte. Számot vetettek azzal, hogy mindennek áldásaival hogyan éltek, rácsodálkoztak Isten kegyelmének erejére és teljes szívvel hálát adtak Isten jóságáért és gondviselő szeretetéért. A hivatások évében – ez volt tematikus évük címe –, a piarista nővérek valamennyi közössége új hivatásokért is imádkozott, bízva az őket meghívó, emberszerető jó Isten üdvösséghozó kegyelmében.

Nagyböjt ötödik vasárnapján, március 18-án este hat órától szentmisével zárták le évüket, de továbbra sem szűnnek meg új hivatásokat kérni az Úr szőlőjébe. A nagykárolyi Kalazanci Szent József-templomban a legszentebb áldozatot Schönberger Jenő püspök mutatta be jelen levő egyházmegyés papjaival és a meghívott szónokkal, Böszörményi Géza piaristával. A szentbeszédet megelőzően, mivel a piarista nővérek alapítójának ünnepe is volt, Tóth Borbála piarista nővér letette három évre szóló fogadalmát a püspök atya kezébe, a prédikációt követően pedig minden nővér megújította szerzetesi fogadalmát.

Böszörményi Géza homíliájában mindenkit közös keresztény hivatása vállalására bátorított. „A jó Isten végtelenül szeret minket. Nemcsak úgy, hogy elhalmoz áldásaival, hanem van egy terve az életünkről. Isten nem csak akart minket és megteremtett bennünket, hanem tervezett nekünk egy életutat. Mindenkinek, akik itt vagyunk, és minden embernek. Nagyon sokféle életutat járhatunk be. Legtöbben családosként élnek, mert erre hívja meg őket a Jóisten. Mások egyedül élnek – ez is lehet hivatás, amikor valaki teljesen Istennek adja az életét, a világban élve. Sokan papként élik meg a hivatásukat, mások szerzetesként. Nagyon sokszínű tehát ez a kép. Istennek az útja, amire meghív minket, a mi hivatásunk: ez a legjobb, amit választhatunk, a legszebb, ami velünk történhet. Ezt jó hangsúlyozni, mert talán többször is halljuk Istennek a hívását, de mi félünk azt követni. Akár családosként, akár papként, szerzetesként követjük az Isten hívását, az bizony jár majd nehézségekkel. Ugyanakkor az ettől való félelmünk nem megalapozott, mert nehézségek és örömök minden életúton vannak. Isten útján lehetünk a legboldogabbak, azon az úton, amit ő kiválasztott a számunkra.”

Kép és szöveg: Józsa János

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here