Talán nem túlzás azt mondani, különleges alkalomnak számítanak azok, amelyeken „arcot kap” a támogatás. November 28-án nyilvános beszámolót tartott a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület a 2016–17-es támogatási évéről és a 2017–18-as év kezdéséről, ugyanitt a különleges támogatásban részesülő ifjakkal is megismerkedhettek az érdeklődők. A kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében tartott sajtótájékoztatón Péntek János a tizenötödik évébe lépett egyesület működését ismertette. Három dolgot emelt ki, ezek közül egyik a társadalmi szolidaritás hiányos volta, az a tény, hogy nálunk a tehetősebbek nem tartják természetes kötelességüknek a nemzeti közösség szegényebb tagjainak segítését, pedig ez az erdélyi magyarság számára nélkülözhetetlen, hiszen egy gazdagabb ország meg tudja vásárolni, el tudja szívni Keletről a tehetségeket, de mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, és luxus hagyni, hogy anyagiak hiányában elkallódjanak rátermett fiataljaink. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ez a program személyes kapcsolatokat épít ki a támogatottakkal, sorsukat, pályájukat követi, a programból „kinőtt” fiatalokról pontos adatokkal rendelkezik. Végül Péntek János azt emelte ki, hogy a tehetséggondozó program várja a további jelentkezőket, és arra kért mindenkit, beszéljenek róla különösen azokban a körökben, ahol erre rászorulók élnek.
Cseke Mónika Zsófia ismertette a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület ösztöndíj- és tehetséggondozó programjait Szabó Ernő segítségével, illetve bemutatta a támogatottakat. A tehetséggondozó programok közt említette a tehetségnapot, a pályaválasztási tanácsadást, az anyanyelvápoló tábort és a komplex tehetséggondozó foglalkozást.
A tehetségnapot 2017. április 1-jén Kolozsváron szervezték, ahol huszonegy volt és jelenlegi ösztöndíjas mutatkozott be: tizenkét középiskolás tanuló, hat egyetemi hallgató és három diplomás, a munkaerőpiacon már elhelyezkedett fiatal. 2017. április 24–25-én harmadik alkalommal szervezték meg a pályaválasztási tanácsadást a 11–12. osztályos ösztöndíjas tanulók számára Erdei Ildikó pszichológus, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója irányításával. A program pályaorientációs tevékenységekre, önismereti és készségfejlesztő gyakorlatokra épült, tizenkét középiskolás vett részt.
Az egyesület régi vágya volt az anyanyelvápoló és tehetséggondozó tábor megszervezése, ezt 2017. augusztus 7–13. között Torockón tartották tizennyolc általános és középiskolás ösztöndíjas tanuló számára, a foglalkozásokat csíkszeredai és kolozsvári, a tehetséggondozás terén tapasztalattal rendelkező magyartanárok vezették. 2017 novemberétől dr. András Szilárd intézetvezető egyetemi docens vezetésével harmincórás komplex matematikai foglalkozást biztosítanak öt, a matematika terén tehetséges, Kolozs megyében tanuló ösztöndíjas számára.
Különleges kezdeményezés volt Boros Misinek, a Virtuózok 2014-es korcsoport győztesének, Junior Prima díjas zongoravirtuóznak és mesterének, Bogányi Gergely Kossuth-, Liszt- és Prima-díjas zongoraművésznek a felajánlása: rendkívüli, a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott zongorakoncertjük bevételét felajánlották az egyesületnek, ebből a támogatásból a székelykeresztúri Ferenczi Zsófia középiskolai zenei tanulmányait tudják segíteni. Az ösztöndíjprogramba négyféle támogatási forma tartozik: a tehetségtámogató program, a barátságprogram, a Bánffy Miklós-ösztöndíj és a frissen létrehozott tanítványösztöndíj.
Ez utóbbi ösztöndíjat a 2017–18-as évben először adják át, ezt a kolozsvári Kőszikla Baptista Gyülekezet kezdeményezésére és támogatásából hozták létre. Berszán István beszélt erről, elmondta, nem felekezetieskedés a cél, nem baptista gyermeknek kell ezt kapnia, a gyülekezetet egyszerűen a keresztény elkötelezettség vezette, hogy a sok jóból, amiben Istentől részesülnek, valamit ők is visszaadjanak. Ezt a támogatást idén Lakatos Angéla, a Iuliu Haţieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Orvosi Karának I. éves hallgatója és Vizeli Ibolya, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar marketing szakos, II. éves hallgatója kapja, az ösztöndíj értéke hallgatónként havi száz euró.
A szilágysági származású Lakatos Angéla elmondta, világéletében orvos szeretett volna lenni, hogy gyógyítani tudja az embereket, az a tény, hogy ösztöndíjat kap, számára nagy segítség, egyben jelzés, hogy nem csak a szűk családi körre, a szüleire támaszkodhat.
Oplatka András magyarországi újságíró, történész, műfordító Prima Primissima díjának teljes összegét az egyesületnek ajánlotta fel, a mintegy 7,5 millió forintnyi adományból hozták létre a Bánffy Miklós-ösztöndíjat. Ennek értéke egyetemi hallgatóknak havi száz euró, általános és középiskolás tanulóknak ötven euró. Tavaly ítélték először oda a roma származású Isztojka Máténak, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara magyar néprajz szakos, akkor I., ma már II. éves diákjának, aki idén is megnyerte az ösztöndíjat, és részben saját kolozsvári létének finanszírozására használja a pénzt, részben pedig terep- és kutatómunkáját biztosítja általa. Szintén Bánffy Miklós-ösztöndíjas Darlaczi Hunor, a kolozsvári Műszaki Egyetem építészmérnöki szakának I. évese, Fülöp Boróka Boglárka, a kolozsvári Műszaki Egyetem építészmérnöki szakának I. évese, Hayashi-Kelemen Jácint-Yuuka, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia I. évese, valamint a rendezvényről a félévi dolgozatírás miatt hiányzó Benedek Sára, a marosvásárhelyi római katolikus teológiai líceum VIII-osa.
Fülöp Boróka Boglárka elmesélte, hogy részt vett a pályaválasztási foglalkozáson, addig nemigen tudta, mihez kezdjen az életével, ott kialakult, merre induljon, és most úgy érzi, amikor a pályája beindul, és kissé megalapozta saját egzisztenciáját, maga is keresni fogja a lehetőséget, hogy majd ő is támogasson tehetséges fiatalokat. Hayashi-Kelemen Jácint-Yuuka kérdésemre pályaválasztása érdekes történetét vázolta: szülei néptánccal foglalkoznak, nemcsak előadnak és tanítanak, de gyűjtenek is. Amikor Jácint-Yuuka harmadikos volt, egy Kajántóról Marosvásárhelyre származott idős asszonynál gyűjtöttek, ő pedig mindig a szüleivel tartott, de ezúttal nagyon megunta a hosszúra nyúlt beszélgetést. Ezt látva az idős nő zenetanár fia félrehívta a kislányt és játékból tapssal, asztalütögetéssel szórakoztak. A játékból a tanár rögtön látta, tehetséggel áll szemben, és már másnap, harmadik osztály második félévétől a kislány zeneórákra járt hozzá, mára ütős hangszereken tanul, és az ösztöndíj nagy segítség számára, mert a különleges és költséges hangszereket, jó minőségű ütőket nemigen tudná megvásárolni magának, sőt, még arra is sikerült félretennie, hogy egy düsseldorfi koncertre elutazzon.
