Pannonhalmán jártunk!

Olvasói levél

0
657

Két héttel ezelőtt, október 8-án indultunk harmincöt diákkal és három kísérőtanárral Pannonhalmára, hogy ott eltöltsünk egy hetet. A hetet Budapesten kezdtük egy háromórás városnézéssel, iskolánk három, már elballagott diákjának kíséretében, akik bemutatták a műszaki és gazdaságtudományi egyetemet, ahol a gimnázium után jelenleg folytatják tanulmányaikat. Tovább sétálva a budapesti Bem József-szobrot néztük meg, és pár fontos információt tudhattunk meg az 1956-os eseményekről.  A parlament előtt elsétálva, büszkeség töltött el, hisz nemcsak mi mondjuk, hogy Budapest a világ egyik legszebb fővárosa. Gyönyörű napsütésben csodálhattuk meg a Duna fölött átívelő hidakat. 

Az idő hamar elrepült a nagyvárosban, és már tovább is indultunk Pannonhalmára, ahol Bence tanár úr fogadta csapatunkat. Miután elfoglaltuk szállásunkat és a vacsorát is elfogyasztottuk, kezdetét vehette a várva várt ismerkedés. Jó ötletnek találtam, hogy a spiri atya spontaneitásának köszönhetően nem egy előre meghatározott terv alapján fogadtak a pannonhalmi diákok, hanem ismerkedés közben szabadon választhatták ki a számukra legrokonszenvesebb segítős diákot. A spiri atya ismerkedős játékainak köszönhetően hamar elindult a kapcsolatteremtés. 


Kedden megmutatták nekünk a bencés apátságot, közben sok információval gazdagodhattunk. Később körbevezettek minket az iskola diákjai az intézetben, illetve a bentlakásban, és egy kis betekintést nyerhettünk a mindennapjaikba. Óralátogatáson vettünk részt, és – bár különösebben nem hiányzott a tanítás  –, egy élmény volt számomra az ottani tanórákon való részvétel. A közös ebéd után Tihanyba utaztunk, a Balaton partjára, ahol mindenkit megfogott a gyönyörű táj. Megnéztük a tihanyi apátságot, majd a templomban lévő múzeumban is körbevezettek minket.

A következő program túra volt, ahol régi remetelakásokat láthattunk a napsütéses őszi erdőben. Csütörtökön néhány napra elbúcsúztunk a segítős diáktársainktól, hisz a visszaindulásig a pannonhalmi diákok családjainál töltöttük a hátralevő három napot. Szerencsésnek tartom magam, mert egy kilencgyerekes családból való szimpatikus fiúhoz kerültem Debrecenbe, ahol egy lengyel cserediák is éppen ott töltött néhány napot, így sokat beszéltünk angolul is. A Káplár családban töltött napok mély hatással voltak rám, hisz tanúságot tettek erős istenhitükről. Megismerkedhettem Debrecen nevezetességeivel és a híres görögkatolikus búcsújáróhelyre, Máriapócsra is elmentünk. Egy percig sem unatkoztam, hisz mindig volt néhány jó beszélgetőtárs a családban.
Ha arra gondolok, hogy indulás előtt alig pár nappal kaptam lehetőséget, hogy elmenjek erre az egyhetes kirándulásra, igazán hálás lehetek a gondviselésnek mindenért.

Forró Fanni, Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium, X. B.
Fotó: Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium/Facebook

MEGOSZTÁS