EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egyegy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” (Mt 20,1-16a)
Isten a saját képére teremtett. A Szentírás az istenkép kiformálódásának is a története. Isten története az emberrel, és mivel Isten a kezdeményező és a könyvek sugalmazója, ezért szent. A mi válaszunk a szentté válás folyamatának hosszú útja. A vele való kapcsolat nélkül azonban lehetetlen szentté válni!
Az Ószövetség nagy példáit fontos felidéznünk: Ábrahám hazudott, mert amikor Egyiptomba mentek feleségével, megtagadta őt. Jákob csalt, úgy szerezte meg az elsőszülöttségi jogot. Mózes ölt és hitetlenkedett, Dávid házasságot tört és halálba küldte szeretője férjét, Illés pedig önfejű volt és beképzelt. Ez lenne a példa? Hol itt az életszentség? – kérdezhetjük. A folytatásban. Mert nem elfordultak s nem elszakadtak Istentől, hanem újra és újra belé kapaszkodtak, és végtelenül megbíztak benne. Az életszentség nem a morális értelemben vett bűntelenség, hiszen ezt senki emberfia el nem képes érni, főleg saját erejéből nem! Az életszentség azt jelenti, hogy azzá válok, akinek Isten elképzelt: önmagammá! Az életszentség nem egy morális, erkölcsi dolog, hanem sokkal több annál… hamis énünk visszaalakítása saját igazi énünké, s ez csak akkor megy, ha a bennünk lévő Istennel együtt dolgozunk!
Ezért fér meg a Szentírásban – sőt ettől szép és reális, ettől remekmű ez a könyv – annak a sok bűnnek a leírása, amiket a legnagyobbak is elkövetnek. Azonban nem szabad itt megállni, mert olyan mélyre nem tudunk esni, hogy Isten ne tudna kiemelni minket onnan. Ez is benne van a Szentírásban. Gondoljunk csak Pál apostol példájára: ő is egyszer Saul volt, aki nemcsak üldözte, hanem öldökölte is Jézus követőit! S Jézus Krisztus mégis őt hívta el apostolának a damaszkuszi úton. Mégis szerette őt, és őt választotta. Maga Saul sem értette, Pálként sem, hogyan lehetséges ez. Ez a döbbenet! Ez a döbbenet érintette meg Mátét, az evangélistát, ez sodorta magával Mária Magdolnát… és a Szentírás minden szereplőjét idesorolhatjuk – kivétel nélkül.
Gondoltunk arra, hogy ezek a szereplők mi vagyunk? Ha elmélkedve olvassuk a Szentírást, talán nem is kellene sok idő, hogy megtaláljuk valamelyik szereplőben önmagunkat, hiszen örök emberi problémák, bűnök, bűnhődések tárulnak fel előttünk. De nem csak ez: hanem a kegyelem, amely felülről és belülről jön és megelőz minket. Hiába az emberi erőfeszítés, ez magától jön, Isten adja. Persze nekünk is keresnünk és lépnünk kell.
Olvassuk a Szentírást mindennap, hogy ezáltal is megerősítsük és ápoljuk Istennel való kapcsolatunkat, Istenhez való tartozásunkat, és így fokozatosan önmagunkká váljunk, életszentségben éljünk!
Sajgó Balázs
(A szerző gyulafehérvári főegyházmegyei Caritas lelki igazgatója, a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánia kisegítő lelkésze, írása a Vasárnap 2017. szeptember 24-ei számában jelent meg.)
