Úz-völgyi keresztek

Ők hallgatnak, hallgatni illik katonasírnak,
halott katonának,
kit még siratnak, talán visszasírnak,
de visszahozni már nem és nem lehet,
ha szikrát vet az emlékezet.
Ha sírjaik fölött most mégis muszáj újra szólni,
antik szavakkal illik háláink leróni:
Dulce et decorum est pro patri mori.
Magyari Lajos: Úz-völgyi rekviem

Szombaton, 2017. augusztus 26-án Háromszékről, Csíkszékről, Udvarhelyszékről, Brassóból, Négyfaluból de az anyaország különböző vidékeiről, sőt, Felvidékről, Kárpátaljáról érkezők együtt emlékeztünk meg hőseinkről, vitézeinkről, akik megvédték ezt a vidéket az I. és II. világháborúban. Ideje van a megőrzésnek, megőrözni’ hagyományunkat, megőrözni’ nemzeti identitásunkat, ideje van megvallni’ az elszakadt dolgainkat, az elszakadt és hiányos történelmünket. Erre nyílt alkalmunk a hétvégén.

A legszentebb áldozat bemutatásán, a szentmisén több felekezethez tartozók vettünk részt.  Idén a szigetszentmiklósi Hutóczky Béla plébános és a sepsiszentgyörgyi Bucsi Zsolt Tamás református lelkipásztor tartott – utóbbi a Prédikátor könyvéből, a Mindennek megszabott ideje van… kezdetű versekről – beszédet.

Áldozás és úrvacsoraosztás után Gergely András csíkszentmártoni polgármester, a rendezvény szónoka örömmel állapította meg, hogy a 23 éve elvetett mag bőséggel terem, az Úz-völgyi első és második világháborús történtek egyre többek szívét érintik meg. A nagyborosnyói Pakucs Etelka könnyek között idézte fel, hogy 63 évvel ezelőtt az úziakkal együtt kellett menekülnie a völgyből, és most, kilencvenévesen eljött búcsút venni e helytől. 

A mostani rendezvényen megszentelték a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával a temető falába elhelyezett, az elhunytak neveit tartalmazó gránittáblákat. Ugyanakkor új kopjafát is megáldottak, amelyet az onokák’ emeltek a családi hősök emlékére. 

A kovásznai férfikórus énekelt, majd a csíkszentmártoni fúvószenekar kíséretével koszorúzás zajlott. Emlékezési koszorút helyezett el az erdélyi vitézek rendje, Magyarország csíkszeredai kirendeltsége részéről Csige Sándor Zoltán vezető konzul, Tánczos Barna szenátor, majd az Erdélyi Kutatócsoport, huszárok, az eszteri csoport, az Erdélyi Kárpát-Egyesület, a pápai delegáció és nem utolsósorban Csíkszentmárton község, a rendezvény főszervezője. A megemlékezési ünnepély a Székely himnusz eléneklésével ért véget.

Történelmi visszatekintés

Az Úz-patak völgyében a 11. századtól kezdve találunk település maradványokat. A 19. század második felétől kezdve jött létre egy erdőkitermelő telep itt. Az Úz völgye térségében az I. világháború során több katonatemető is létesült, a Úz-völgy-fűrésztelepi hadi temető több mint 650, az osztrák–magyar és német haderőkhöz tartozó katona végső nyughelye. 1916 októberében érte el a háború zivatara ezt a völgyet, amikor a 39. kassai hadosztály egységei elindultak a völgybe, és visszaszorították az ellenséget az úgynevezett ezeréves határig. Több mint másfél éven keresztül a Magyaros-tető, a Lápos és az Ojtozi-szoros vidéke harcok helyszíne volt, itt sok bátor magyar katona adta legszentebb kincsét, az életét a hazájáért. Ők nyugszanak tehát itt.  Az egykori hősökre emlékeztet a sírkertben 1916-ban állított, majd a közelmúltban teljesen felújított első világháborús emlékkereszt.

Az Úz-völgyi település temetőjében, amely egyben katonai temető is, több száz elesett katonát és civil halottat temettek. Erre hívja fel a figyelmet a bejáratnál álló székely kapu is.

A második világháborúban a rendkívül súlyos harcok során, amelyek 1944. augusztus 26-án kezdődtek, a völgyet védő határvadászok folyamatosan harcolva vonultak vissza. A szovjet támadás következményei nagyon súlyosak voltak. Az előre húzódó front nyomán „száz magyar honvéd mint szovjet hadifogoly két hétig temetett! …Magyar, orosz, német katonák, civilek (asszonyok és gyerekek is, akik Úz-völgyéből menekültek) voltak vegyesen, több mint ezer halott.” (Szöts Dániel veterán visszaemlékezése). Az elesetteket a völgy különböző részein temették el, de a magyar és a német hősi halottak közül sokakat a csíkszentmártoni hadi temetőben helyeztek örök nyugalomra.

A katonáknak állít emléket az 1994-ben elhelyezett sziklatömb, rajta a sepsiszentgyörgyi 11. székely határőr zászlóalj emléktáblájával. A temető csendje némán hirdeti az élet viharainak elcsitulását. A keresztek, a fejfák, a katonai emlékmű az elhunyt hősök dicsőségét hirdeti az utókor számára tanulságképpen.

Kép és szöveg: Miklós Levente