EVANGÉLIUM
Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt. *
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” (Mt 13,44-52)
Évközi 17. vasárnap a szentmise olvasmányában Salamon király szavait hallottuk, aki uralkodásának kezdetén nem hatalmat és gazdagságot kért magának, hanem bölcsességet. Figyelemre méltó kérés ez egy fiatal uralkodó részéről, aki a bölcsességet többre tartotta
az aranynál és ezüstnél, jobban szerette, mint az egészséget, hatalmat és a szépséget.
Vajon miért? Ha megkérdeznénk a mai embereket, főleg a fi atalokat, hogy mit kérné-
nek maguknak Istentől egész életükre, vajon mit válaszolnának? Leggyakrabban azt
hallom: „Atya, tisztelendő úr, csak egészség legyen, a többi nem számít!”
Igen, persze… Fontos az egészség, mindannyian harcolunk érte. Az elején még hanyagul,
aztán nagy összegeket fi zetve érte. De mit ér az egészség, ha Isten nincs az
életünkben? Mit ér, ha az embernek van pénze, szépsége, egészsége, de nincs benne
bölcsesség, nincs meg az Istennel, az örök Bölcsességgel való kapcsolata?
Nem arról van szó, hogy a vagyon, az egészség és mindenféle földi jó nem ér semmit
– mert ezeknek is megvan az értékük –, de ha csak ezek vannak, mi marad utánuk,
amikor elmúlnak? Még nem láttam és nem hallottam olyan emberről, aki az örök életbe
magával vitte volna mindezeket. Jézus az evangéliumban földbe rejtett kincsről és
drágagyöngyről beszél. A keresztény ember számára, aki Krisztus követőjének mondja
magát, az Istennel való kapcsolat és a mennyek országa olyan, mint egy kereskedő
számára a kincs vagy a drágagyöngy, vagyis mindennél értékesebb. Az Istennel való
kapcsolat áthatja egész életét, mindennapjait, a többi emberrel való kapcsolatát is. Felemel, megnemesít minden mást, ami jelen van az életében. A földbe rejtett kincs és az
igazgyöngy csupán hasonlatok, de azt üzenik, hogy itt egy felbecsülhetetlen értékről
van szó. Isten felkínálja nekünk ezt az igazgyöngyöt, ezt a drága kincset. Érdemes
odafi gyelnünk, keresnünk és küzdenünk ezért a kincsért. Mert ez nem olyasvalami,
ami idővel elmúlik, amit a moly megrág, a rozsda megemészt, a tolvajok ellopnak vagy
a gazdasági spekulációk tönkretesznek, hanem olyan érték, ami megmarad az örök
életre. Természetesen megtehetjük azt is, hogy a földben hagyjuk a megtalált kincset,
hiszen szabad akaratunk van, de legyünk tudatában, hogy akkor az sem minket, sem
másokat nem fog gazdagítani.
Salamon királyhoz hasonlóan kérjünk mi is az Úrtól bölcsességet, hogy felismerjük
a tartós és a mulandó értékeket, és amikor kérünk, imádkozunk, életünket alakítjuk,
ne csak a mulandókra építsünk.
Barta Szabolcs CM
(A szerző Nagyváradon élő lazarista szerzetes, írása a Vasárnap 2017. július 30-ai számában jelent meg.)
