Hétfőn, július 11-én tették közzé Ferenc pápa Nagyobb szeretete senkinek sincs kezdetű latin nyelvű motu proprióját az élet felajánlásáról (vitae oblatio). A pápa – a Szenttéavvatási Kongregáció 2016. szeptember 27-ei teljes ülése előterjesztésére – egy új kategóriát sorol a boldoggá- és szenttéavatási eljáráshoz, utalva Jézus szavaira: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja testvéreiért” (Jn 3,16): Az élet felajánlása (vitae oblatio) esete különbözik a vértanúságtól és az erények hősies gyakorlásától. Ebben az esetben, hogy érvényesen elkezdődhessen Isten szolgája boldoggáavatási eljárása, a következő ismérvek szükségesek:
– az élet szabad és szándékos felajánlása és a biztos és közeli halál elfogadása szeretetből;
– kapcsolat az élet felajánlása és az idő előtti halál között;
– a keresztény erények legalább rendes fokú gyakorlása az élet felajánlása előtt és utána a halálig;
– a szentség hírének elterjedése a halál után;
– szükséges egy csoda a boldoggá avatáshoz Isten szolgája halála után az ő közbenjárása által.
Az élet szeretetből történő felajánlása esetének kivizsgálása és az eljárás folytatása mindezek figyelembe vételével történik, és e normák szerint módosulnak az 1983-as Divinus perfectionis Magister kezdetű Apostoli Konstitúció normái.
Megjegyezzük még: egyházi gyakorlat volt egy kevésbé ismert út is az említett kettő (vértanúság és az erények hősies gyakorlása) mellett, az egyházjogi kódex szerint „casus excepti”: egy személyt régóta boldogként tisztelnek, és utólag az egyház elismeri ezt az ősi kultuszt: ez az equipollens, egyenlő érvényű boldoggá nyilvánítás/avatás.
Forrás: Vatikáni Rádió
