Gördeszka, ima, papi mivolt

Kicsikhez és nagyokhoz is szólt Lendvai Zoltán Érmihályfalván

0
1760

A Zala megyei Rédics plébánosa, Lendvai Zoltán a székelyhídi Gyermek Jézus Gyerekotthonban tartott vasárnapi ünnepségre volt hivatalos, arra érkezőben szombaton betoppant az érmihályfalvi római katolikus egyházközségben havonta megrendezett, és éppen azon a napon megtartott júniusi családi találkozóra, tudtuk meg Husztig Róbert káplántól. A segédlelkész, aki maga is a helyi fiatalok kedvence stílusa, közvetlensége okán, hozzátette: amikor megtudták, hogy a „gördeszkás pap” a közelben lesz, elhatározták, meghívják, hogy a helyieknek is mutassa be egyrészt tudását, másrészt úgynevezett új evangelizációs módszerét, azt, hogy „a pap nem csak az oltár mögött pap”.

Közös hang

Lendvai Zoltán az egyik helyi bevásárlóközpont parkolójába érkezett, ahol saját gördeszkával „felszerelkezett” mintegy kéttucatnyi gyerek és fiatal, de még több felnőtt is várta. A jó egyórás program valamennyiüknek (kortól, vallási hovatartozástól függetlenül, hiszen nem csak katolikusok voltak jelen) kellemes kikapcsolódást, töltekezést jelentett. A tisztelendő azonnal megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, és miközben megmutatta sokféle gördeszkáit, valamint azt, hogyan kell azokat kezelni, hogyan kell felugrani rájuk, majd rajtuk maradni, arról is szó esett, ahogyan egykor az idősebbek minden munka kezdete előtt, úgy ő is keresztet vet minden gördeszkázás előtt („ez egy bemelegítő mozdulat”), hogyan imádkozik, hálát adva a sikeres sportolásért, vagy éppen hogyan ajánlja fel az esések fájdalmát Jézusnak. A gyerekek pedig csüngve szavain, a példáját követve, maguk is keresztet vetettek, imádkoztak (nem különben a felnőttek).

Az ima hullámhosszán

Szentháromság vasárnapja volt, ennek okán is került szóba a szeretet, a mondás, miszerint a szeretett személyért életünket is odaadnánk. A plébános értelmezésében ezt azt jelenti, hogy nem meghalni kell a másikért, hanem az életünket „cseppenként” (szavanként, mozdulatonként vagy akár „idegeskedésenként”) adjuk a szeretettnek (erre természetesen a felnőttek bólogattak inkább). A gyerekek viszont a gyakorlati résznek örültek jobban, amikor Lendvai Zoltán bemutatót tartott, reverendája vitorlaként lobogott utána. A találkozó végén a plébános dedikálta is a gyerekek gördeszkáit, azzal búcsúzva tőlük, hogy „az ima hullámhosszán tartjuk a kapcsolatot, akinek pedig lehet és van is Facebook-oldala, azokkal ott is”. Nem maradt el a gördeszkák, görkorcsolyák, kerékpárok megáldása sem: a kereszt alakban elhelyezett alkalmatosságokra és azok használóira szállt áldás.

Kép és szöveg: Erdon.ro