Váci Mihály címben idézett szavai jutnak eszembe, amikor a mindennapjait immár hét hónapja a reménykeltés és -vesztés hullámzásában élő marosvásárhelyi katolikus iskolára gondolok. Ígéretek és támadások útvesztőiben keresik a megoldást az érintettek és az ügy igazi elkötelezettjei. A tanév végéhez közeledve a kérdések csak sokasodnak…
Jelentős lépés volt a hivatalos egyház részéről, amikor május 31-én Miguel Maury Buendía nuncius a helyszínre utazott, hogy az illetékes szervek képviselőivel tárgyaljon. „Nagy erkölcsi támogatást jelent, hogy az egyházunk már ilyen magas szinten foglalkozik az ügyünkkel” – nyilatkozta Székely Szilárd megbízott igazgató. Holló László, a Státus-alapítvány igazgatótanácsának elnöke pedig a sajtóban megjelent különféle értelmezésekre kérésünkre reagálva hangsúlyozta: „Miguel Maury Buendía nuncius jóhiszeműen, abban a meggyőződésben ült le a helyi intézmények illetékes vezetőivel a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyében tárgyalni, hogy minden felelős vezető a mintegy ötszáz magyar gyermek, a szülők, valamint az iskola tanárai javát, a katolikus magyar iskola érdekét akarja szolgálni. Mivel korábban a különböző intézmények a megoldáskeresésben egymásra mutogattak és előrelépés nem történt, az iskola érdekében kívánt közvetíteni.” A szentszéki nagykövet a tárgyaláson kifejezte abbéli meglepődését, hogy Marosvásárhelyen nem valósul meg „a kiegyensúlyozott kisebbségpolitika”, amely a Vatikán értesülései szerint Romániát jellemzi. Egyszersmind reményének is hangot adott – hangsúlyozta Holló László –, hogy „ha minden jóakaratú vezető a gyermekek, a szülők, valamint az iskola tanárai javát akarja szolgálni, akkor közös törekvéssel itt is megvalósítható a megegyezés”. A helyi intézmények felelős vezetői pedig „egymást túllicitálva hangsúlyozták egyetértésüket”. Az apostoli nuncius két nappal a munkamegbeszélés után, hogy annak eredményét illetően minden félreértést elkerüljön, egy, a kinyilvánított pozitív hozzáállást megköszönő levélben foglalta össze saját álláspontját, illetve az ülésen elhangzott javaslatokat. „A legfontosabb javaslata az egyházjogban gyakorlatban lévő sanatio in radice, vagyis a gyökérben való orvoslás módjának a megtalálása volt. Ennek a megoldáskeresésnek a fontosságát is mindenki elismerte. Másik fontos javaslata annak lehetővé tételére vonatkozott, hogy a gyerekek a Státus épületében maradjanak, és az illetékes hatóságok töröljék el a 2017–18-as iskolai évre a cikluskezdő osztályok számára hozott tiltást.”
A valóság azonban újra nem látszik követni a szóbeli jóindulatot, a konkrét lépések valahol ismét elakadnak.
Az iskola nyolcadikos diákjainak, akiknek a megbízott igazgató szerint jelentős hányada ugyanott szerette volna folytatni tanulmányait, a beiratkozás megakadályozása miatt máshová kell irányulniuk. Ugyanez érvényes azokra az előkészítő osztályba készülő gyerekekre is, akiket szüleik a katolikus iskolában akartak taníttatni. Remélhetőleg azonban legalább a Bolyai Farkas Elméleti Líceum irányítása alatt zajló kis- és nagyérettségi akadálymentesen fog lezajlani.
Meddig húzható még ez az ügy, és létezik-e földi illetékes, akinek képessége, bátorsága és jóindulata egyaránt megvan a megoldásra?
Bereczki Silvia sa
Az iskola hivatalos álláspontját itt olvashatják.
(Az írás megjelenik a Vasárnap június 18-ai lapszámában.)
[…] A jószándék kevés! Több kell… […]