Imádkozó hívekkel telt templom, az udvaron is álló csoportok és liliomillat – ilyen jellemzőkkel vette kezdetét kedden, tíz órakor a szatmárnémeti, Batizi úti Szent Antal-templom búcsúmiséje.
A ferences szent ünnepe minden évben sokakat hív, de segítő csodái, közbenjárása az év más napjain is vonzzák a katolikusokat. Templomokban gyakran látni szobra előtt térdelő, Istenhez kérő imákkal forduló híveket…
A nagykilencedet is vezetett Leabu Marius, a székesegyház segédlelkésze volt a búcsú főcelebránsa és szónoka, szentbeszéde elején visszagondolt a felkészülési idő témáit adó nyolc boldogságra: „A Szent Antal-kilenceden a nyolc boldogságról elmélkedtünk, próbáltuk megvizsgálni, mit vár tőlünk Jézus, milyen utat ajánl a boldogságra. A boldogságok gyakorlása lassan átváltoztatja az embert, aki így egyre jobban hasonlít Krisztushoz. A Megváltó maga is gyakorolta a boldogságokat, ahogy Szent Antal életének meghatározói is ezek voltak. Amikor az ember Szent Antalra gondol, rögtön a sok csoda jut az eszébe, és sajnos sokszor megfeledkezik az ő erényeiről is elmélkedni. A csodák a szentség gyümölcsei, de nem a szentség lényegei. Páduai Szent Antal nem azért lett szent, mert csodákat tett, hanem mert mindig követte Krisztust, kereste Isten akaratát és erényesen élt. A csodák Isten ajándékai, amelyeket Szent Antal közbenjárására is kaptunk, kapunk. Miért fontos ezt tudatosítani? Azért, mert fennáll a kísértés, hogy nagyon távolinak érezzük az életszentséget, amihez csak a legkülönlegesebb emberek juthatnak. De ha az ember így képzeli el az életszentséget, elérhetetlennek is érezheti, s már nem is törekszik rá többé. Ez nagy hiba lenne. Isten minket is meghívott az életszentségre, sőt parancsolta is nekünk: »legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok« (Lev 19,2). Isten nélkül semmit sem tehetünk. Szent Antal is arra törekedett, hogy minél szorosabb kapcsolatban legyen a Mindenhatóval. Hozzá hasonlóan olvassuk a Szentírást, elmélkedjünk a szövegek felett, imádkozzunk, éljünk a szentségekkel, szeressük felebarátainkat, és legyünk az erények felmutatói.”
Minden Szent Antal-búcsúra fehér liliomokkal érkeznek a hívek – a liliom a ferences szent attribútuma, a tisztaság, ártatlanság jelképe –, amelyeket a szentmise után, a kivonulást követően áldanak meg. Így történt Szatmárnémetiben is, a templomudvaron elhelyezett liliomokat Leabu Marius megáldotta, és ezekkel indultak haza a hívek.
Kép és szöveg: Szatmári egyházmegye
