Az erdélyi színházak mostanában keveset turnéznak Erdély-szerte, vagy ha igen, az tűnik a gyakoribbnak, hogy a „centrum” megy az úgymond „perifériához”. Kolozsvár volt már például Csíkban, de nem tudom, a Csíki Játékszínnek volt-e előadása Kolozsváron. Február végén volt: de nem a KÁMSZ-nál, hanem a Diákművelődési Házban.
A Budaházi Attila rendezte gyerekelőadás vállaltan eklektikus, sodró lendületű, látványos produkció. A felnőttek is találnak benne helyenként „kiszólást”. Most erre térek ki röviden. A főszereplő kilenc évig szolgált katonaként, és a végén alig kap valamit a szolgálataiért. A kultúrszférában dolgozók számára fájdalmasan ismerős lehet ez az érvelés: hát fizetnék én, fiam, de nincs miből. A típusszereplők mint karikatúrák is megmozgatják a felnőtt nézők fantáziáját. A végkicsengés fájdalmas – igaz, hogy a munkáért kapott gázsi, a csodálatos esernyő elromlik, de a főszereplő együtt lehet a családjával: megvan a happy end. Az a tény homályba merül, hogy a kilenc évi robot (külföldi vendégmunka?) alatt nem lehettek együtt. S hogy a munkájáért cserébe semmi nem marad a kisember kezében? Ebben semmi új nincs: megszoktuk.
Szereposztás: Kányádi Szilárd, Ráduly Beáta, Kozma Attila, Kosztándi Zsolt, Sándor Anna, Lőrincz András Ernő, Bilibók Attila, Fekete Bernadetta, Bende Sándor, Zsigmond Éva Beáta, Tóth Szabolcs. Zene: Role zenekar, rendező: Budaházi Attila, díszlet: Sándor Levente, jelmez: Bíró Zsuzsa, koreográfus: Zaiba Anikó, zenei vezető: Bene Zoltán.
Zsigmond Andrea
