A színház honlapján így mutatják be a darabot, a témát, az előadást: „Lehet-e szabályozni az emberi élet minden aspektusát? És egyáltalán élet-e az, ahol már »a szülés is csak egy kézlegyintés«? Ott, ahol a legkisebb zaj is a halált jelentheti, a hófödte hegyek végeláthatatlansága, a lavinák és a halál állandó fenyegetése olyan szabályok bevezetését tette nélkülözhetetlenné, amelyek hosszú távon magát az életet lehetetlenítik el. Kilenc hónap némaság, majd három hónap ünnep, zaj, élet. Egy olyan világban, ahol mindent a veszély állandó fenyegetése hat át, amelynek minden mozzanatát a félelemből fakadó irracionalitás határozza meg, van-e joga az új életnek saját igazához?” Az előadásról Zsigmond Andrea színházkritikus rövid jegyzetét adjuk közre.
A téren skandálnak a tüntetők. A színház stúdiótermét a napokban szigetelték, de így is behallatszik a sípolás, az akarás. Ebben a helyzetben kell a színészeknek suttogniuk. A vattaszerű falakkal körülvett térben a zaj végzetes lehet. A fojtott csendnek egy jókor elsütött puska vet majd véget: egy férfikéz. Ha már elmúlt a lavinaveszély.
De mi van, ha egy fiatalasszony szülni készül, mi van, ha némán szülne, de a csecsemő felsír majd? Hé, ne egy nő vagy egy gyerek döntse el, mikor mit lehet! Nehogy már az ifjú rendezőnő. Nehogy már a nép akarjon valamit.
A szabályok mondják ki, mikor mi van. Egy férfi, aki az asztalon áll. Akinek szól a kakasa. Kukorékol. Majd akkor lesz hajnal, ha ő engedélyt ad erre. Majd akkor lesz gyereksírás. Női sikoly.
Tuncer Cücenoğlu török szerző darabja, fordította: Szőllőssy Balázs, rendező: Kedves Emőke. Díszlet-, jelmeztervező és hangzásvilág: Dorothea Iordănescu, videó: Lucian Maximilian Matei, világítástervező: Ștefan Iordănescu. Játsszák a temesvári színház színészei: Éder Enikő, Bandi András Zsolt, Simó Emese, Csata Zsolt, Kiss Attila, Borbély B. Emília, Tar Mónika, Molnár Bence, Molnos András Csaba, Mátrai Lukács Sándor.
Zsigmond Andrea
