Evangélium
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül.
Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.”
Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott.
A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.”
A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. (Mk 6,14–29)
Gondolat
Megy a szóbeszéd és találgatás a nép körében Jézus személyét illetően, erről is beszámol a mai evangélium. A sorba beáll Heródes Antipász király is, akinek a lelkiismerete nem tiszta egy másik ügyben, Keresztelő János esetét tekintve, akit saját házasságtörő kapcsolata miatt lefejeztet, ennek a történetét olvashattuk fentebb.
Még a királyoknak, minden korok hatalmasainak is számolniuk kell a lelkiismeretükkel, amennyiben emberségük alapjai a helyükön vannak. Nem lehet csak úgy, simán átsiklani ügyek fölött, helyzeteket egy csapásra rendezni, átgázolva másokon. Mégis – kicsik és nagyok – újra és újra a hétköznapokban is megtesszük ezt, amikor nem vagyunk tekintettel egymásra, csak a magunk szempontjait vesszük figyelembe, és azokért harcolunk…
Újra és újra megteszi ezt a politikum is – ezért mennek ki az emberek estéről estére az utcára ezekben a napokban Romániában. A törvényeket ugyanis lehet alakítani, a problémákat bizonyos érdekek mentén „rendezni”, a szót kérő lelkiismeret elhallgattatásához, a múlt újraértékeléséhez azonban nem elég egy-egy tollvonás, sürgős(sségi) intézkedés…
