Evangélium
Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére.
Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát.
Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!”
Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak.
Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból.
Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!”
Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott. (Mk 5,1–20)
Gondolat
A gerázai (gadarai) megszállott története több szempontból is megkapó, érdemes vele mélyebben is foglalkozni. Azzal is, ami és ahogyan történik, de magával a helyzettel is: van egy ember, aki a társadalom peremén él, biztonságos távolságra és megfelelő közelségben. Nem tudnak vele mit kezdeni, de el sem engedik, ott van, mint egy fekete bárány, aki hibás lehet alkalomadtán sok mindenért.
Jézus találkozik ezzel az emberrel, megkérdezi, hogy kicsoda ő: „Mi a neved?” A válasz világosan mutatja azt, hogy teljesen szétcsúszott, darabjaira széthullott személyiséggel áll szemben. Ezt gyógyítja meg, ezt a szétesettséget, ellentmondásosságot, majd visszaküldi családjához, vissza a „normális” életbe, amelyre az eddig megszállott ember most már esélyt kapott.
A társadalom nem örül, mert megbolydult egy korábban beállt „rend”, új témát kell keresni, akiről beszélni lehet, másvalakit, aki megtestesíti azt a rosszat, ami mindannyiunkban benne van. Mit kezdünk vele? Mi a neve annak a rossznak? Engedjük-e a jó Istennek, hogy bennünket is gyógyítson?
