Mind a négy evangélium Keresztelő Szent Jánost egyértelműen a Messiás utolsó, de kétség nélkül legfontosabb előfutáraként mutatja be. Ő a Megváltó egyik leghitelesebb tanúja. A mai vasárnap evangéliumában is a Keresztelő határozott tanúságtevő szavait olvassuk: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia” (Jn 1,34).
Jól tudjuk, hogy a Krisztusról szóló tanúságtevés minden megkeresztelt ember feladata. Sokszor szinte közhelyszerűen halljuk, hogy tanúságot kellene tennünk Krisztusról. Legtöbbször azonban ismeretes számunkra ez a küldetés. Inkább a „hogyan tegyük ezt?” kérdésre nehezebb választ találnunk. A válasz nem egyszerű. De mégis jó, ha legalább foglalkoztat, sőt ha valamilyen módon gyötör ez a kérdés minket is. A mai evangélium kapcsán azonban figyeljünk a nagy előfutárra, Keresztelő Jánosra. Ő hogyan vált tanúvá?
Az evangélium szerint maga Jézus kereste fel Jánost. Érdekes módon a Messiás kereste meg a tanúját, és nem fordítva. Egyébként ez így történt az apostolok esetében is. Sokszor azt gondoljuk, hogy elsősorban mi keressük az Istent. A kezdeményezés azonban részéről van. Ő keres minket már létünk kezdete óta. A tanú az, aki engedte és most is újra és újra engedi, hogy megtalálja őt az Isten. A tanúságtevés nélkülözhetetlen alapja tehát a készség az Istennel való személyes találkozásra. Csak akkor segíthetünk igazán másoknak az Isten felé vezető úton, ha valamilyen módon ő maga tölt be minket. Enélkül minden más módszer üres marad és nem éri el célját.
Köztudott, hogy Keresztelő János a bűnbánatra szólító beszédeiben nagyon radikális volt. Szavai akár durvának is tekinthetők. Mégis amikor a közöttük lévő Messiásra hívta fel hallgatói figyelmét, szó sem volt erőszakosságról. Nem véletlen, hogy a művészetben gyakran nagy mutatóujjal ábrázolják. Ő csak rámutatott az Isten Fiára. A mellette vagy az ellene szóló döntés mindenki számára nyitott maradt. Amikor Istenről van szó, a tanú nem lehet erőszakos. Ezzel sokszor vagy csak látszólagos sikereket ér el, vagy pedig sokkal jobban eltávolít valakit Istentől. XVI. Benedek pápa szavai már professzorkorában híressé váltak: „Istent nem lehet tálcán adni”. Istent semmiképpen nem lehet erőszakkal továbbadni. Inkább a hiteles élet, a megfontolt szavak, a szeretet érdek nélküli gyakorlása által rá lehet mutatni jelenlétére és a vele megélt élet szépségére. Ilyen volt Keresztelő János tanúságtétele is.
Végezetül a tanúságtevés mai útját keresve szintén követendő, hogy a nagy tanú, Keresztelő János nem vált önközpontúvá. A Messiás nyilvános működése kezdetén János Izrael közismert prédikátora volt. Egy ideig bizonyára sokkal ismertebb volt, mint maga a Megváltó. János mégis teljesen tisztában volt szerepével. Krisztus egyértelműen megelőzte és így felülmúlja őt (vö. Jn 1,30). A tanúnak kísértése lehet, hogy számára a tanúságtevés csak ürügy lesz, hogy önmagát helyezze előtérbe. Pedig elsősorban neki, vagyis Krisztusnak kell növekednie.
Hogyan váljunk tehát ma tanúvá? A mai evangélium kapcsán Keresztelő Szent János példája ezt üzenheti: Engedjük, hogy minket is újra megtaláljon az Isten. Ne az erőszakos, hanem a hiteles rámutatás útját válasszuk. Vigyázzunk, hogy ne önmagunkat helyezzük előtérbe. A tanúságtevés 21. századbeli útján ezek a lépések ma is időszerűek.
Szilvágyi Zsolt
(A szerző Temesvár-Józsefvárosban plébános, írása a Vasárnap 2017. január 15-ei számában jelent meg.)
