Evangélium
Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” (Mt 9,35-10,1.6-8)
Gondolat
Felgyorsult világunkban szinte már nem is években, csak hónapokban mérhetjük a változásokat, amiket átélünk vagy amiket átélni kényszerülünk. A technika világával lépést tartani szinte teljesen lehetetlenség, például mire jól megtanulunk és használni kezdünk egy kütyüt, máris ajánlják a következőt, ami az előzőnél természetesen sokkal okosabb és tetszetősebb, arról nem is beszélve, hogy megvásárlása szinte nélkülözhetetlen, mert, ugye, senki sem akar lemaradni a nagy rohanásban a többiektől…
A mai evangéliumot olvasva viszont az az ember érzése, hogy mintha semmi sem változott volna kétezer és óta… Az emberek ma is elcsigázottak és kimerültek, talán jobban mint valaha… Ezért a jézusi küldés, amely ma elsősorban az egyházhoz, hangsúlyosan a tanítványok szolgálatra meghívott mai utódaihoz, de minden keresztényhez, egyenként is szól, kétezer év óta semmit sem veszített sem erejéből, sem aktualitásából. Kérdés azonban, hogy ma akad-e elég Xavéri Ferenc és Teréz anya, aki a világ másik végére is képes elmenni, hogy bekötözze a sebeket, felvegye a harcot a gonoszsággal és nem ritkán az emberi butasággal? Ezek az emberek mindig is ritkák és rendkívüliek voltak, azért nézünk fel rájuk akár évszázadok távlatából is.
Az evangélium azonban nemcsak ezekhez a „rendkívüliekhez” szól, hanem a „rendes” emberekhez, akik gyakran talán úgy érzik, semmi fontos nem történik az életükben, rájuk nem is érdemes figyelni… Mi mindannyian tehetünk jót, gyógyíthatunk, megtisztíthatunk és felemelhetünk másokat, már csak a szavainkkal is. A mai nap is erre egy lehetőség! Az aratnivaló ma is sok, a munkás ma is kevés, az aratás Ura pedig nem csak a „rendkívülieket”, minket is küld a mai napon az aratásába…
