Evangélium
Ők azonnal otthagyták hálóikat és követték Jézust.
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt. (Mt 4,18-22)
Gondolat
Az evangélium a Máté-féle hagyomány szerint beszéli el András és Péter valamint a Zebedeus-fiak meghívását. Az evangéliumi szakasz főszereplői mégsem ők, hanem maga Jézus az, aki összegyűjti, szervezi egyházát. Még a kezdeteknél tartunk, látjuk, ahogy Jézus körbejár és megszólít embereket, meghívja őket a követésére. Erről a követésről azonban csakhamar kiderül, hogy nemcsak egy passzív nyájszellem által átitatott névtelen és arctalan út Jézus nyomában, hanem alapvetően egy belső út, a belső átalakulásnak, a belső formálódásnak a sokszor szenvedésektől sem mentes útja. Jézus meghívja ezeket a galileai halászokat, akik otthagyják a foglalkozásukat, a családjukat és úgy követik őt. Egy valamit azonban nem hagynak ott, s ezt nem is lehet és nem is kell: önmagukat, vérmérsékletüket, emberi értékeiket és gyengeségeiket.
A természetfeletti a természetesre épít. Az üdvösség szempontjából nincsen alkalmas vagy alkalmatlan vérmérséklet, csal alkalom, amelyet meg lehet ragadni, élni, kamatoztatni vagy el lehet szalasztani…
