Evangélium
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.
Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” (Lk 10, 21-24)
Gondolat
Az ujjongó Jézus hangját hallani az evangéliumban vigasztaló tapasztalat. Az öröm és ujjongás egyetlen oka: él és életet fakaszt az evangélium, „működik”! Az önmagát a kicsinyeknek kinyilatkoztató Isten dolgai azonban a bölcsek és okosak előtt rejtve maradnak. Pontosabban: az önmagukat bölcseknek és okosaknak tartók előtt, mert az igazán bölcsek és a valóban okosak tudják a helyüket a világban, s azt is, hogy Isten kezében vannak a legjobb helyen. A bölcsesség és okosság nem tanulmányoktól és a szülők pénzén megszerzett diplomától függ, hanem attól: látja-e valaki a mindennapi ügyes-bajos dolgok mögötti Rendet, s az életét akarja-e ehhez szabni?
