Elsőként felmutatni egy olyan kötetet, amely rengeteg utánajárást és adatok összegyűjtését követeli meg, fáradalmas, ugyanakkor tiszteletre méltó dolog. Benyik György professzor, a Magyar Biblikusok Lexikona szerkesztője és írója erre a nagymérvű feladatra vállalkozott, amikor hiányosnak vélte az erre vonatkozó írásokat és ennek következtében nélkülözhetetlennek tartotta a főként segédkönyvként ajánlott űrpótló kötet létrehozását.
Valóban, a lexikon első alkalommal gyűjti „egy fedél alá” a magyar biblikusokat a 12. század elejétől napjainkig, de a magyar bibliakutatás történetéről sem jelent meg eddig ilyen mérvű munka. Természetesen minden további forrásanyag nélkül nem sikerülhetett volna az információk egybegyűjtése, ez alkalommal a Magyar írók élete és munkái (Szinnyei József), illetve a különböző szaklexikonok és önéletrajzok szolgáltak alapul és segítségül az egyes részek megalkotásában.
A szerző a lexikon kiegészítő tanulmányai és ismertetői során szerényen bár, de többször bevallja, hogy próbálkozása mindössze kísérleti könyvnek minősíthető, hiszen a prototípus gyakorta nem tökéletes, viszont egy, a biblikumot és az ebből eredő további kutatásokat, eredményeket, érdekességeket szerető diák számára (és nem csak) kielégítő lehet az a tudat, hogy immár létezik egy olyan összegyűjtött anyag, amelyben eligazítást nyerhet némely témában, belepillanthat a neves biblikusok rövid életrajzába, műveinek lajstromából is kiszemelhet néhányat. Ugyanakkor pedig, ezekkel párhuzamosan, egy nyitottabb világképet, ökumenikus szemléletmódot lát meg abban az elrendezésben, ahogyan az kötetben s szerző egymás mellé rakja nemcsak a katolikus, hanem a zsidó, evangélikus, református biblikusok, de még azon klasszika-filológusok nevét, életrajzát és műveit is, akiknek kutatási területe valamilyen szinten kiterjed a Szentírás világára.
A kötet szerkezetéről elmondható, hogy rögtön az előszó után a különböző biblikus kiadványok tematikus jegyzéke (archeológia, zsidó háttér, történelem, ó- és újszövetség, exegetikai írások, hatástörténet, sugalmazás és kánon) található – nagyszerű lehetőség valamelyik témához kapcsolódóan kipásztázni az alapszakirodalmat. Az ezt követő rész egy tanulmánnyal folytatódik, amelyben már az 1042-es évektől kezdődően a szentíráskutatás múltjáról és jelenéről kapunk kimerítő ismereteket. Ekkor keletkezett ugyanis a Gellért püspök által megírt biblikus mű Dániel próféta könyvéről, amely egyben további patrisztikus szerzőket idéz. Az idők folyamán hozzávetőlegesen 200 különböző bibliafordítás jött létre, amelyek közül a legelső 1446-ban, a Tatros várában és vélhetően a bogumil eretnekek megtérítésének érdekében íródott mű (ma részletek belőle: a Bécsi- és Müncheni Kódexekben). Szót ejt a szerző az első nyomtatott Szentírásokról, de a részleges vagy teljes fordításokról is.
A kötet ökumenikus jellegét az a pont is színesíti, hogy a szerző megemlíti a Pecsuk Ottó által vezetett Magyar Bibliatársulat működését (11 ökumenikus egyház által kelt életre), vagy a Zsidó–Keresztény Évkönyv biblikus tanulmányait ajánlja az olvasó figyelmébe. Ebből kifolyólag fogalmazódott talán meg az a cél, amit a kísérleti könyv gyakorta hangsúlyoz: együttesen kell(ene) megismerni a különféle publikációkat, ezek szerzőit, a kutatókat, munkásságukat.
A nélkülözhetetlen és útbaigazító bevezető tanulmány után következik a lexikon-rész, amelyben annak megszokott módja szerint alfabetikusan sorakoznak a híres kutatók nevei, rövidre vett életrajzuk, tanulmányaik irányai, illetve publikációjuk válogatott gyűjteménye. Ízelítőként főként az erdélyi biblikusokból válogattam neveket: megtalálható a listán a 18. századi örmény Acontius Gyergyószentmiklósról, a maiak közül Czire Szabolcs Székelykeresztúrról, az ószövetség világával foglalkozó Eszenyeiné Széles Mária Szilágysomlyóról, a gyulafehérvári egyházmegye érseke, Jakubinyi György, aki többek között a Prédikátor könyvéről és Máté evangéliumáról írt biblikus értekezést, az ószövetség világát kutató és tanító Oláh Zoltán, Zamfir Korinna, aki ugyancsak a biblikumra és exegézisre, illetve az ökumenizmusra fordítja figyelmét, érdeklődési területe több mindenre kiterjed a Szentíráson belül és ahhoz kapcsolódóan: Izajás-, Jelenések könyve, levelek, bibliai háttér. Ugyanakkor jelen felsorolásból az olyan közismert biblikusokat sem szabad kihagyni, mint a hatástörténettel, hermeneutikával foglalkozó, irodalomtudós Fabiny Tibort, a qumráni tekercseket vizsgáló Fröhlich Idát, Vermes Gézát, az újszövetség zsidó hátterét és a hellenisztikus kor zsidóságát kutató Szabó Xavér ferences testvért, Szatmári Györgyi egzegétát. Mindezen nevekhez hatalmas kutatói és összegző munka fűződik, s csak arra vár, hogy a ma diákja kezébe vegye az elinduláshoz, a továbblépéshez. Segítségként a könyv végén azok a könyvtárak, kutatói központok és szervezetek rövid leírása is megtalálható, amelyek biztos kiindulópontot nyújthatnak az egyes témákkal kapcsolatos eligazodásban, a mélyebbre ásásban. Ajánlom a kötetet mindazoknak, akik tájékozódni szeretnének valamely szentírási egység területén, de azoknak is, akik az egyes Szentírással foglalkozó szakemberek életművét szeretnék megismerni, tőlük olvasni, s tovább okulni elsősorban a maguk, másodsorban a tágabb közösség, a társadalom javára.
JATEPress Kiadó, Szeged 2016.
Lengyelfi Emőke
