Szent Miguel Febres Cordero
Francisco Luis Febres-Cordero y Muñoz 1854. november 7-én született Ecuadorban. Lábproblémával született, amely következtében nem tudott a későbbiekben állni vagy járni. A családi hagyományban fennmaradt, hogy ötéves korában Francisco megpillantott egy gyönyörű, fehér ruhás hölgyet, nagynénjét kérlelte, hogy vigye oda őt, ahol a hölgyet látta. Mire odaértek, a látomás eltűnt, ám ekkor életében először lábra tudott állni, és néhány lépést is megtett. Nyolcéves korában megtámadta egy megvadult bika, ám érthetetlen módon, menekült – ezt abban a korban csodaként könyvelték el. Kilencéves koráig édesanyja tanította, majd az ő elhunyta után, 1863-ban beíratták az újonnan az országba érkezett keresztény iskolatestvérek működtette intézménybe.
Francisco Febres Cordero 1868. március 24-én lett a Keresztény Iskolatestvérek első ecuadori tagja, apja és nagyanyja óhaja ellenére. A rendben a Miguel nevet kapta. Több mint három évtizeden át tanított Quitóban, és kedves, elkötelezett emberként vált ismertté. Számos tankönyvet szerzett, ezek közül néhányat az oktatási minisztérium is jóváhagyott, és országos szinten elterjesztett. Munkásságát akadémiai tagsággal ismerték el.
Vallási lelkigyakorlatokat vezetett, és segített a gyermekeket felkészíteni az elsőáldozásra. 1901 és 1904 között rendje novíciusmestereként szolgált.
1888-ban képviselőként küldték el arra az ünnepségre, amelyen XIII. Leó pápa boldoggá avatta a rend alapítóját, Jean-Baptiste de La Salle-t. Muñoz 1905-ben Európába került, hogy francia nyelvű szövegeket fordítson spanyolra a rend számára, és ebben a minőségében Belgiumban dolgozott. 1908-ban egészségi állapota romlani kezdett, ezért Spanyolországba, Barcelonába helyezték át, ahol egészségi állapota engedi, addig folytatta munkáját. Sztrájkok törtek ki, templomokat gyújtottak fel, ami a rend evakuálásához vezetett, de ennek ellenére sikerült zarándoklatot tennie Zaragozába.
1910-ben tüdőgyulladásban halt meg, és Spanyolországban, Premià de Marban temették el. A spanyol polgárháború alatt exhumálták, és megállapították, hogy teste nem bomlott meg. 1937-ben maradványait Quitóba szállították, ahol sírja népszerű zarándokhely lett.
A boldoggá avatáshoz szükséges csoda Clementina Flores Cordero nővér 1933-as gyógyulása volt. A nővér súlyos májbetegségben szenvedett, és meglátogatták a La Salle-testvérek, akik Miguel testvér közbenjárását kérték, hogy a beteg meggyógyuljon. Másnap, amikor eljött az ideje a következő morfiuminjekció beadásának, a nővér önerőből lábra tudott állni. VI. Pál jóváhagyta a csodát, és 1977. október 30-án boldoggá avatta Miguel Febres Corderót. A szentté avatáshoz szükséges második csoda az volt, hogy Beatriz Gómez de Núñez gyógyult meg gyógyíthatatlan myasthenia gravis betegségéből, amikor részt vett Cordero boldoggáavatási szertartásán a római Szent Péter téren; hirtelen nem érezte többé a fájdalmat. Az ügyet II. János Pál pápa jóváhagyta, és Corderót október 21-én szentté avatták. Liturgikus emléknapja február 9-én van.
