Szent Louis Martin és Szent Marie-Azélie Guérin
Louis Martin 1823. augusztus 22-én született öt testvér közül harmadikként. Bár Louis szerzetesnek készült, és az ágostonosokhoz akart belépni, a jelentkezését elutasították, mert nem sikerült megtanulnia latinul. Később úgy döntött, hogy órásmester lesz, ezért Rennes-be és Strasbourgba utazott, ott tanulta ki a mesterséget.
Azélie-Marie Guérin 1831. december 23-án született Gandelain Orne-ban a család második lányaként. Zélie is apáca akart lenni, akárcsak a nővére, de a Páli Szent Vince Irgalmas Nővérei elküldték, mivel időről időre légzési nehézségek és visszatérő fejfájás gyötörte. Ezután azért imádkozott, hogy Isten sok gyermekkel ajándékozza meg, akiket Istennek szentelhet. Csipkeverő lett, és kitanulta az alençoni csipke készítését. 1858-ban ismerkedett meg későbbi férjével, akihez alig három hónappal később, 1858. július 13-án az alençoni Notre-Dame-bazilikában feleségül ment.
Bár a házaspár az esküvő után tíz hónapig cölibátusban élt, lelki vezetőjük biztatására mégis úgy döntöttek, hogy felhagynak ezzel az életmóddal. Kilenc gyermekük született, közülük öten élték meg a felnőttkort, mindannyian szerzetesek lettek, köztük Françoise–Thérèse , akit a katolikus világ csak Lisieux-i Szent Terézként ismer.
Louis nagyon szerette a természetet, e rajongását tőle örökölte Thérèse is. Zarándoklatokat tett Chartres-ba és Lourdes-ba, járt Németországban és Ausztriában, kétszer eljutott Rómába, sőt Konstantinápolyba is, és tervei között szerepelt egy szentföldi zarándoklat, de ez végül nem valósult meg. A kalandvágy mellé társult az elvonulás iránti késztetés is; Lisieux-ben Louis egy kis sarkot rendezett be magának a padláson, amolyan kis szerzetesi cellát, ahol imádkozhatott, olvashatott és elmélkedhetett. Még lányai is csak akkor léphettek be oda, ha lelki beszélgetésre és önvizsgálatra vágytak. A napjait kolostori napirend szerint szentmisére, munkára és pihenésre osztotta.
Zélie 1877. augusztus 28-án, 45 éves korában mellrákban halt meg Alençonban. Néhány héttel később özvegye eladta a csipkeboltot és az addigi otthonukat, és a normandiai Lisieux-be költözött. 1889-ben Louis két agyvérzést szenvedett, amelyet agyi érelmeszesedés követett. 1894. július 29-én hunyt el.
Boldoggá avatásuk 2008. október 19-én volt, majd Ferenc pápa 2015. október 18-án avatta szentté őket – Martinék az első házaspár, akiket együtt kanonizáltak. Liturgikus emléknapjuk július 12-én van.
