A mexikói forradalom mártírjai (Magallán Szt. Kristóf és társai)

Az 1917-es mexikói alkotmány kifejezetten klerikus- és egyházellenes volt, és miután elfogadták, az erőszakos vallásüldözés évei következtek. Ennek örve alatt a külföldi papokat kiutasították, az egyházi iskolákat bezárták, valamint számos papot és világi vezetőt is meggyilkoltak, ha őket a hívek szolgálatán vagy a vallásszabadság támogatásán kapták. Közülük huszonöt személyt, akik ugyan különböző időben és helyen, de ugyanannak a rezsimnek estek áldozatul, együtt avatott szentté 2000. május 21-én II. János Pál pápa. Jóllehet mindeniküknek külön emléknapja van, május 21-én a világegyház együtt is megemlékezik róluk, naptárainkban Magallán Szent Kristóf és társai címszóval szerepelnek.

Cristóbal Magallanes Jara – akit magyarosan Magallán Kristófnak szoktak mondani – 1869. július 30-án született. Tanulmányai elvégzése után rövid ideig szüleinek segített a földműves munkában, majd 19 éves korában belépett a guadalajarai San José Zsinati Szemináriumba. Pappá szentelése után szülővárosában lett plébános. E minőségében részt vett a helyi iskola megalapításában, valamint a város melletti gát megépítésében. Különös gondja volt a rózsafüzér-imádság terjesztésére, a papi hivatások ébresztésére és a misszióra – a környéken élő huichol indiánok között is hirdette az evangéliumot. Amikor a kormány bezáratta az egyházmegye szemináriumát, ő a plébániáját papneveldévé alakította.

A Plutarco Elías Calles vezette kormány intézkedései nyomán üldöztetést szenvedő egyházának mindvégig hű és bátor papja maradt. A lakosság e nehéz időkben több alkalommal is fellázadt a regnáló kormány ellen; a felkelések között a cristero háború – más néven a cristiada – követelte a legtöbb áldozatot. (A cristero kifejezés jelentése Krisztus katonája, és szoros összefüggésben van a pápa által 1925-ben bevezetett Krisztus király ünnepével.) Az első összecsapásra 1926-ban került sor, amikor négyszáz fegyveres keresztény elbarikádozta magát a Guadelupe-i Szűzanya templomában.

Magallán Kristóf több alkalommal is sürgette a békét, a kormány kifejezett tiltása ellenére is szentmisét celebrált, ezért letartóztatták, és tárgyalás nélkül elítélték. Káplánjával, Caloca Ágostonnal együtt végezték ki 1927 májusában.