Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent János

Aranyszájú Szent János konstantinápolyi püspök, egyháztanító, kiváló igehirdető és Szentírás-magyarázó volt. Híveinek erkölcseit állandóan javítani törekedett. Sőt bátran ostorozta a császári udvar fényűző életmódját, és ezzel az udvar haragját magára vonta. Számkivetésben halt meg 407-ben.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből Mk 4,1–9
Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. így kezdte tanítását:
„Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.”
Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Ezek az evangélium igéi.

Egyetemes könyörgések: 33. szám.