A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc katolikus iskola arra neveli diákjait és pedagógusait, hogy a római katolikus egyház hivatalos ünnepnapjait közösségileg is üljék meg. Ezeken a napokon a szentmisék alatt szünetel az oktatás az iskolában, és mindenki az ünneplésbe kapcsolódik bele.
Ez történt Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén is, amikor a Keresztelő Szent János-templomban ünnepi szentmisét mutatott be Balla Imre iskolalelkész az iskola közössége számára. A korlátozások miatt a templomban személyesen csupán a líceumi tagozat teológia profilú osztályai vettek részt, a többi osztály online kapcsolódott be a szentmisébe, tanáraikkal együtt.
Ezen a napon azt ünnepeljük, hogy Mária különleges kegyelem folytán fogantatásának pillanatától mentes volt az áteredő bűntől. Az iskolalelkész szentbeszédében két gondolatot emelt ki az ünnep üzenetéből. A nap legfontosabb üzenete a tisztaság: a mi életünkben is annyira szükséges lelki, szellemi és testi tisztaság. A testi tisztaság, az ösztönök felett gyakorolt uralom mellett fontos lelkünket tisztán tartani a hiteles, őszinte, szívből jövő bűnbánattal, szellemünket azzal, hogy szüntelenül törekszünk a jóra, és tudatosan harcolunk – akár önmagunkkal is – a jóért. És habár a környezetünk azt sugallja felénk, hogy ez nem lehetséges a mai világban, de a mai ünnepen különösen ezt az üzenetet kell meghallanunk: Istennel ez sem lehetetlen, sőt ez az egyetlen igazi út!
A nap ünnepélyességét emelte, hogy a szentmise végén Rákóczi-díjjal tüntették ki Bányász Sándor nyugalmazott tanárt, az egykori katolikus gimnázium öregdiákját. A díjat Tamási Zsolt-József igazgató adta át, kiemelve az öregdiákok fontos szerepét a marosvásárhelyi katolikus oktatás újraindulásában.
A Sanctus Emericus Katolikus Öregdiákok Baráti Társaságának tagjai 2002. óta kezdeményezői és kitartó harcosai voltak ennek az ügynek. „Ebben az a nemes vágy hajtotta őket, hogy a mai fiatalok számára is elérhetővé tegyék azt a lehetőséget, amelyet a katolikus oktatás jelent. Ők saját tapasztalatból tudták, hogy a katolikus iskolától kapott nevelés milyen gyümölcsöket termett az életükben, és mindent elkövettek annak érdekében, hogy ez az élmény a mai fiatal nemzedék számára is hozzáférhető legyen” – fogalmazott a laudációt mondó Székely Szilárd tanár.
Ennek érdekében az „öregfiúk” – ahogyan tréfásan magukat nevezték – kivették részüket a számos feladatból, amivel az iskola elindítása járt: az egyházi támogatás megszerzése, a minisztériumi engedélyek kijárása, a közvélemény tájékoztatása, diákok toborzása, a katolikus oktatás helyszínének megtalálása. Mind olyan feladat, amely fiatalok számára is komoly kihívás, de megoldották. A katolikus öregdiákok összehangolt tevékenységük, kitartásuk révén érték el, hogy az általuk annyira áhított cél megvalósulhatott. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név: dr. Péter Mihály, Kiss Géza, Kiss Dénes, Pál Géza, Ávéd Ervin, Ávéd János, Bányász Sándor, Csath Gábor, Farkas József, Jeremiás Béla, Moszkovics Károly és még sokan mások.
Beszéde végén Székely Szilárd felidézte Jakubinyi György nyugalmazott érsek 2002-ben az öregdiákokhoz intézett buzdítását: „Kérésem is volna a tisztelt és kedves Öregdiákokhoz. Tegyenek tanúságot életükkel és szavukkal is a hitvallásos iskolák áldásos rendeltetése mellett. Ez lelkesíti harcunkat, megindokolja küzdelmünket katolikus iskoláink érdekében.”
Ezek a szavak nemcsak az egykori, hanem az újraindult, mai iskola minden végzett diákjához is szólnak: nekik is feladatuk és erkölcsi kötelességük életükkel a vallásos iskolák létjogosultságát alátámasztani.
Molnár Izabella
Fotók: Molnár Miklós Csaba
