A vallásokkal összefüggésben nemcsak az általános társadalmi dilemmák lehetnek érdekesek, de a biztonság kérdései is. E témáról rendeztek kerekasztal-beszélgetést a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) december 6-án.
Az esemény szervezője az NKE Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézete, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszéke, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Igazságos Háborútól a Béke Filozófiájáig Kutatócsoportja volt. A beszélgetés résztvevője volt Máté-Tóth András teológus, egyetemi tanár, Schanda Balázs alkotmánybíró és Szenes Zoltán vezérezredes, egyetemi tanár. A kerekasztal-beszélgetést Ujházi Lóránd tudományos főmunkatárs, intézetvezető moderálta.
A beszélgetés Máté-Tóth András tanulmányából indult ki, amely a vallás és a szekuritizáció (biztonságosítás) összefüggéseire mutat rá. Ennek lényege, hogy a kelet-közép-európai régió megértéséhez általában a régión kívüli elméleteket használják, elsősorban a szekularizáció jelenségét tanulmányozva. Lehetséges-e ezt a „második történelmi régiót” másként értelmezni? Ezt a területet Máté-Tóth András szerint a köztesség jellemzi, mert a keleti és nyugati hatalmak gazdasági, katonai, vallási és imperiális szorításai között helyezkedik el. Az itt található országok ehhez alkalmazkodva igyekeztek identitásukat kialakítani.
A másik kulcskifejezés a régió leírására a sebzettség. A társadalomtudományokban inkább a sebezhetőséget szokták használni, a sebzettség kifejezés a sebektől áztatottságra hívja fel a figyelmet.
A sebzettség egyben elhatárolódik a modernizáció által jellemzett megközelítéstől is. A szekularizációs elmélet azt elemzi, hogy a modernizáció változása hogyan hat a vallásra. E vizsgálat eredménye, hogy minél modernebb egy társadalom, annál kevésbé vallásos. Ám ha egy társadalomra a modernizáció helyett a sebzett kollektív identitás a jellemző, akkor a vallásra vonatkozó oldalt a biztonság, a biztonságvágy fogja meghatározni. A közép-kelet-európai régiót a bizonytalanság jellemzi, ezért a biztonság az az alkalmas szemüveg, amelyen keresztül a vizsgálatot eredményesen el lehet végezni.
Szenes Zoltán szerint a sebzettség fogalma rámutat a sérülékenységre, ami a biztonságpolitikának is fontos eleme. A szekuritizáció, vagyis a biztonságosítás gazdagíthatja a régió megértésének folyamatát.
A vallás és a biztonság összekapcsolódása a nemzetközi kapcsolatok területén is megjelent, ez figyelhető meg Ferenc pápa megnyilatkozásaiban is.
A biztonságosítás egy intézkedéssorozat, ami során az állam a lakosságot is igyekszik meggyőzni lépéseinek a szükségességéről. Manapság a biztonságot sokszor csak hatalmi eszközként használják, de ez ellenkezik a vallási meggyőződéssel. Az sem mindegy, hogy melyik országról és melyik vallásról beszélünk, Indiában például évente 300 keresztényellenes erőszakos megnyilvánulás történik, ám a szakemberek szerint e hatalmas ország különböző régióiban más és más jelent problémát. Amikor a biztonságosító személy vagy társadalmi szereplő szükségintézkedéseket hoz, ez a biztonságosítás záró szakasza, ekkor pontosan megnevezik a biztonságot veszélyeztető jelenséget. Ennek egyik különleges, negatív példája a 2. iraki háború, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy a biztonságosítás során mindig pozitív célt kell elérni.
Schanda Balázs arra mutatott rá, hogy veszélyes lehet egy szabadságjogi kérdést – ebben az esetben a vallást – a biztonság oldaláról megközelíteni. Ha a biztonság kérdése felmerül, hajlamosak vagyunk az adott kérdést túlreagálni. Ezt láthattuk a járvány első hullámánál is, bár az is igaz, hogy ebben az esetben a döntéshozók nem voltak a megfelelő információk birtokában.
A vallás és a biztonság összefüggésében az első kockázati tényező a fundamentalizmus, bár az is megfigyelhető, hogy a különféle vallások szélsőséges irányzatai eltérnek egymástól. Az is lehetséges, hogy egy fundamentalista megközelítés nem rejt biztonsági kockázatot.
Általában egy országban több tényezőtől is függ, hogy a vallási megnyilvánulások milyen kockázati tényezőt jelentenek. A Hollandiában élő muszlimok esetében megfigyelhető, hogy az indonézek semmilyen problémát nem jelentenek, valahol középen helyezkednek el a törökök, a legtöbb nehézség a marokkóiakkal kapcsolatban merül fel. Ennek sok oka lehet, az egyik valószínűleg az, hogy ők általában a társadalom alsó rétegeihez tartoznak.
Minden társadalom törekszik a stabilitásra, ez a legtöbb államra is jellemző. Szinte mindenhol van egy világos kulturális alap, amire olyan értékek épülnek, amelyekkel kapcsolatban széles társadalmi konszenzus van.
Európában a kultúrát a keresztény örökség fogja át. Ez sok helyen már csak nyomokban létezik, de mégis jelen van a kulturális jelenségek mélyén.
Ha az állam az alkotmányban védi a vallást, akkor nem a hitet védi, hanem azt a kulturális örökséget, amelyre a társadalom épül. Schanda Balázs szerint a hívő ember nagyban hozzájárulhat a kultúra megóvásához, ami többlet felelősséget is jelent a számára. Azok, akik a kulturális hagyományt hordozzák, akkor sem kisebbségek, ha számszerűleg kevesen vannak.
A beszélgetés további részleteit a Magyar Kuríron olvashatják.
Forrás: Baranyai Béla/Magyar Kurír
