Szent Ignác útjain Csíksomlyón

„Mobil manrézás” Kísért Imádság Hete

0
2810
A hétköznapi életüket átjárta az ima, és az imájuk teljesen a hétköznapjaik valóságából forrásozott.

Személyesen kísért lelkigyakorlatra került sor Csíksomlyón a Jakab Antal Házban november 21. és 26. között. Az esemény mottója a Lk 24,15 volt: „Jézus melléjük szegődött, és együtt ment velük”. Az egyhetes, személyesen kísért Szent Ignác-i mindennapok lelkigyakorlata mindazoknak szólt, akik szeretnének elmélyülni istenkapcsolatukban és vállaltak napi fél óra imát és egy személyes beszélgetést a kísérővel. A lelkigyakorlat kísérői András Csaba SJ, Bartha Éva, Czimbalmos Emília SSS, Dávid István, Nagy Lilla, Simó Irma voltak, akik 22 személy útját kísérték a hét folyamán.

Szent Ignác már kezdetben is arra bátorította társait, hogy találják meg Istent mindenben. Személyes tapasztalatai alapján kísérletezte ki a lelkigyakorlatok módszerét. Lelkigyakorlatos könyve az alapja a mai Szent Ignác-i lelkigyakorlatoknak is. E gyakorlat sajátosságai: a személyesség, a párbeszéd-jelleg, a Jézus-központúság és a gyakorlatiasság. Ignác elve volt az is, hogy mindenben a gyakorlatokat végző személy konkrét helyzetéhez kell alkalmazkodni. A kísérőnek az illető képességei, lelki felkészültsége, aktuális helyzete, vágyai szerint kell mérlegelnie, hogy milyen gyakorlatok fognak jobban segíteni. Ignác meggyőződése volt, hogy Isten minden emberhez személyesen szól, mindenkinek egyedi útja, hivatása van, ezért személyes figyelemmel kell fordulni feléje, mindenkinek egyéni megkülönböztetést kell végeznie (bővebben ITT).

A Kísért Imádság Hete éppen e fenti tények miatt lett a legjobb választás azoknak, akik vállalták a hét minden kihívását. A KIH-ként emlegetett hét hozta azt a gyakorlatiasságot, amelynek során a hétköznapi életünket átjárta az ima, és az imánk teljesen a hétköznapjaink valóságából forrásozott. Ebből indultak az imabeszélgetéseink és ezek tapasztalatait egy kísérővel oszthattuk meg, aki abban a fél órában csak értünk volt ott. Ma, amikor a személyes, minőségi találkozások elé számtalan akadály gördül, akkor egy ilyen személyesen kísért lelkigyakorlat során megtapasztaljuk, hogy jelenléttel ajándékoznak meg, figyelemmel és nekünk szurkolnak. Most nem nekünk kellett kivonulnunk egy „Manrézába”, hanem az élet sűrűjében fűztük szorosabbra az Élet Urával a kapcsolatunkat, a minőségi találkozásaink helye a hétköznapi életünk színterei lettek. Megtalálni Istent mindenben… visszhangozhat bennünk.

A keretes szerkezetű hét a következők alapján épült fel: vasárnap közös indítás, ismerkedéssel, imával, szentmisével és a kísérővel való találkozással. A hét minden napján egy imaidő, majd a kísérővel való személyes találkozás. Pénteken az alkalom közös lezárása.

Csíksomlyó és a Jakab Antal Ház megfelelő központ az ilyen és hasonló alkalmaknak, minden lelkiség számára megfelelő otthon lehet.

Mi egy ilyen imahét lényege?

Ez egy út, amelynek során egyénileg kísért lelkigyakorlatot végzünk a mindennapi életben. Kit érdekelhet az imahét? Életkortól függetlenül bárkit, aki:

– Istennel való kapcsolatát szeretné mélyíteni;

– szeretne lelkigyakorlatozni, de nincs lehetősége kiszakadni a mindennapokból;

– szeretné a mindennapokban meghallani Isten hívását;

– szeretne az imájáról beszélni egy lelki kísérővel;

– vágyik arra, hogy imája jobban áthassa mindennapi életét.

A résztvevők vállalják, hogy:

– részt vesznek a kezdő és záró alkalmon (vasárnap délután és péntek este);

– naponta fél órát imádkoznak a Szentírással;

– reflektálnak imádságos tapasztalataikra;

– naponta kb. fél óra időtartamban beszélnek erről a tapasztalatról kísérőjükkel.

Akikben felkeltette az érdeklődést a Szent Ignác-i lelkiség, azoknak lehetőségük van ITT belekóstolni az ignáci imaformákba.

Érdemes keresni azokat a lehetőségeket, amelyek egyéni, egyedi sajátosságaink mentén teszik lehetővé az Istennel való kapcsolódásunkat, valamint közelebb visznek hitelesebb önmagunkhoz is. A dobogőkői Manréza lelkigyakorlatos lehetőségeiről ITT kaphatnak bővebb tájékoztatást.

Tallózás a résztvevők és a kísérők tapasztalataiból:

„A befejező nap után bennem erős vágy él, hogy egy Szent Ignác-i imacsoporthoz csatlakozzam. Vajon lenne erre igény? Vajon kedves kísérőink közül vezetné valaki ezt a csoportot, ha megalakul? Én kéthetente, havonta egyszer szívesen mennék.” (Zsófi)

„Úton lenni, a saját utunkon, a kapcsolódásainkban. Mindezt éberséggel, reflexív módon. Egy szó, egy mondat a Szentírásból, ahogy megelevenedik, hozzáér az életemhez és mélyebb elkötelezettségre hív. A hitelesebb önmagammá válásban kínál fogódzókat ez a lelkigyakorlatos tapasztalat. Vezetés közben, munka közben érintődni, tapasztalni, hogy egy életem van, amelyet átjár az elevenség. MIND” (Enikő)

„A csíksomlyói Kísért Imádság Hete lelki kísérői tapasztalata megerősített abban a hitemben, hogyha külső és belső világom kusza összevisszaságában figyelmemmel újra meg újra szelíden visszatérek oda, ahol az Élet bontakozik, ahol az Isten jelen van, akkor életem káosza rendeződni, sebeim gyógyulni kezdenek, személyes istenkapcsolatom pedig csodálatos módon megszilárdul és elmélyül. Kísérőként teret adva a figyelem ilyen módon való megtérítéséhez lenyűgöző csodákban volt részem. Hálás vagyok Istennek, hogy engedett munkatársa lenni, és a csíki testvéreimnek, hogy nemcsak életterükbe, hanem bizalmukba is befogadtak. Így lehettünk együtt tanúi Isten működésének.” (Nagy Lilla)

„Meghatározó élmény volt számomra a lelkigyakorlat. Megsejtettem Isten hatalmas szeretetét, amellyel körülölel, formál, elfogad úgy, ahogy vagyok, »hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk«. Nagy kincseket viszek magammal, és nagyon hálás vagyok, hogy részem lehetett ebben az élményben.” (Balázs Katalin)

„Az eltelt hét imái, beszélgetései egy hosszú, döcögős út elején gyújtottak fel pár lámpást, viszont ez az út hosszú, és meg vagyok győződve, hogy egyre simább. Ezt az utat követni fogom, és megpróbálok minél több lámpást felgyújtani magam előtt. Sok kérdésre kaptam választ az eltelt héten és tudom, hogy még sok kérdés fog megszületni bennem. Ezért egy jövőbeli vezetett imahetet érdeklődve és szeretettel várok.” (Duka Edit)

„A Szentírás szavai segítenek, hogy Isten hangja hallhatóvá váljon számunkra a mindennapokban. Lelki kísérőként ennek a csodának lehettem fültanúja, hogyan kelt életre az Ige, a résztvevők szívében és életében.” (S. Irma)

„Végtelen hála van a szívemben, hogy találkoztam a felhívással és jelentkeztem. A KIH alatt újra találkozhattam azzal az önmagammal, aki jóban van az Istennel, vele végzi a napi teendőit, és elfogadja, amit az Isten már eltervezett számára. Új értelmet nyert bennem az imádság, az Istennel való kapcsolat. Megéreztem a zsoltárok mélységét, csodálom és szemlélem az evangélium szépségeit, és megtalálom benne a nekem szánt üzeneteket, ugyanakkor új értelmet nyert a szentmise is. A jó Isten áldását kérem a további munkátokra, és igyekszem éltetni önmagamban azt a belülről fakadó Isten utáni vágyat, ami áthatja és befolyásolja a mindennapjaimat!” (Zsuzsa)

„A héten is nagy áldás volt embereket kísérni, akik őszintén keresik az Istent, melléjük szegődni az úton. Lelki kísérőként is érzékenyebbé tettek arra a jelenlétre, ahogyan az Úr – sokszor meglepő módon – a lelkigyakorlatozó tapasztalatában feltűnt és az életet kínálta. Örülök, hogy Csíkszeredában is sikerült megszervezni ezt az alkalmat, külön köszönet a minket befogadó és vendégül látó Jakab Antal Háznak.” (András Csaba SJ)

„A Kísért Imádság Hetén mint kísérő a rácsodálkozás és megajándékozottság kegyelmét kaptam azáltal, hogy a lelkigyakorlatozó megtapasztalta az életében személyesen jelen levő Istent. Mint szervező ámulok az ajándékba kapott erőn, ami azt segítette bennem, hogy az esemény megszervezésével járó minden nehézség, belső feszültség közepette figyelmemet azon tartsam, aki Lelkével szelíden itt van a világban és cselekvésre hív. Köszönetemet fejezem ki a Jakab Antal Ház személyzetének a helyszín biztosításáért, a ferences rendháznak, valamint a szociális testvéreknek a szállásért. Ugyanakkor köszönöm a plébániák, valamint a Mária Rádió segítségét az esemény hirdetésében. És nem utolsósorban köszönöm kísérőtársaim szolgálatát.” (Bartha Éva)

Györgypál Enikő