Koncz Attila televíziós szerkesztő teológia – „fără profesor”-nak nevezi az általa bemutatott két kötetet, Erdő Péter bíboros két, beszélgetésekből szerkesztett, teológiai alapfogalmakról szóló, olvasmányos kötetét.
Soha el nem múló divatja van azoknak a „csináld magad”-könyveknek, amelyek azt ígérik vásárlóiknak, hogy pusztán elolvasásukkal birtokába kerülhetnek valamilyen fontos tudásnak, legyen szó valamelyik idegen nyelvről, az asztalosmesterségről vagy akár – igazán merész szerző esetében – a pillangóúszásról. Hittudományi önképzőt írni persze ennél sokkal veszélytelenebb vállalkozás, a reklamációnak aligha van kockázata, ráadásul a téma iránt érdeklődő olvasóra tényleg sok mindent rá lehet bízni.
Ha a katekizmus szót halljuk, sokunkból előtörnek a gyermekkori emlékek: a rövid kérdések és alig valamivel bővebb válaszok egymásból burjánzó sokaságának szigorú, pattogó ritmusa. A kimért, tökéletesre csiszolt mondatok igyekeztek a lehető legtömörebben összefoglalni a tanítást, ez azonban nem feltétlenül vált az érthetőség javára. Ahogyan az elsőáldozást vagy bérmálkozást megelőző vizsga sem segítette igazán elmélyíteni a nebulók Isten ingyenes emberszeretetébe vetett hitét. A katekézisnek ez a fajtája évszázadokon keresztül volt szokásban, ma már azonban aligha működne – tapasztalatból tudja ezt a frontvonalban lévő hitoktatók tömege.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tanítás változatlansága mellett a formának egyáltalán nem kell belemerevednie a megszokottba. Ezt bizonyítja az is, hogy a keresztény életbe való bevezetés műfaja újra meg újra felbukkan az egyházi kiadók kínálatában, de egyáltalán nem a tankönyvek között. Az ilyen „titkos katekézisek” sorába tartozik az a két kötet is, amelyek a Szent István Társulat jóvoltából láttak napvilágot, és Erdő Péter bíborossal készült rádiós beszélgetések leiratát tartalmazzák.
A műfaj alapvető szabályai szerint a könyvek négy fő témát tárgyalnak: a Miatyánk kéréseinek értelmezését, a szentségek teológiáját, az Apostoli hitvallás tételeinek bemutatását és a Tízparancsolat előírásainak modern világunkra való alkalmazását. A tematika tehát – mondhatnánk – klasszikus, ami viszont a hasonló eszmefuttatások átlaga fölé emeli ezeket a beszélgetéseket, az a tartalom gazdagsága és a stílus könnyedsége.
Manapság egyáltalán nem könnyű megtalálni az arany középutat a tudományos közlemény és a dolgokat túlzottan leegyszerűsítő ismeretterjesztés között. Mintha csak két lehetősége lenne a tudós embernek: elveszejteni az olvasót a lábjegyzetek sűrű rengetegében és az idegen szavak feltartóztathatatlan áradásában vagy „puhára rágni” a mondanivalót, ahogyan egyes madarak is megteszik a fiókáiknak, megkímélve őket minden erőfeszítéstől.
Erdő Péter jó érzékkel porciózza ki minden témánál, hogy mi az, ami szükséges és elégséges. De arra is odafigyel, hogy a megfelelő lélektani pillanatban elszórjon egy-egy olyan plusz tudásmorzsát, ami továbblendíti az olvasót. A dolgok mögé látni – ez a mai kor emberének elvárása, ami a tanítás pontos összefoglalása mellett megkívánja annak indoklását, magyarázatát és történeti alapjainak a bemutatását is. Helyénvaló tehát, hogy a beszélgetések során rendszeresen előkerülnek az egyházatyák, az ókori világ filozófiai és teológiai gondolkodásmódja, egy-egy fontos pápai megnyilatkozás. Előkerülnek, de nem tehertételként, hanem épp ellenkezőleg: izgalmas illusztrációként, olykor kimondottan „heuréka-élményt” okozva az olvasónak. Csak egy példát hozva ide: Erdő Péter Hiszekegy-elemzéséből egy ponton az is kiderül, min gondolkodik Rodin híres szoboralakja…
A kötetek intellektuális értékéhez nagyon sokat hozzátesz a gördülékeny, olvasmányos stílus. Tapasztalatból mondhatom, egyáltalán nem könnyű élőszóban elhangzó szöveget írásba ültetni. A szerkesztők munkáját dicséri, hogy az Erdő Péterrel folytatott rádiós beszélgetések olvasva is zökkenőmentesek, színesek, élvezetesek. Mert valóban beszélgetések maradtak: az ember szinte hallja a hangszínt, a hangsúlyokat és persze a szüneteket, mert a hosszabb-rövidebb csendek is fontos részét képezik a kommunikációnak. Olyan érzés, mintha egy személyre szabott, négyszemközti hittanórán vennénk részt, amely ugyanakkor a képszerűség, a láttatás követelményének is eleget tesz, mindössze néhány mondat segítségével. Íme, egy ilyen részlet a sok közül: „Tudjuk, hogy (ti. a régészek) találtak a Genezáreti-tó mélyén egy halászbárkát, ami körülbelül Krisztus korából származik. És ezt gyönyörűen kiállították, megtekinthető. Viszonylag vékony, kisebb darabokból, nem hatalmas gerendákból épült a hajó. Alaposan elemezték tudományosan, megvizsgálták, hogy milyen fafajtákból állították össze. És az derült ki, hogy akkoriban ott ácsnak lenni igen pepecs munka lehetett, mert nem volt rendes faanyag. Egyébként a Bibliában másutt is felmerül. hogy ha nagy építkezés van, akkor bizony Libanonból kell a gerendákat hozni, mert Palesztina területén nem találtak olyan fát. Kis fák vannak, girbegörbe ágakkal, amit nehéz egy nagy gerendához használni.”
A görög kifejezés eredeti jelentése szerint a katekézis annyit tesz: visszhangozni az emberi hangot. Az Erdő Péter rádiós beszélgetéseit tartalmazó kötetek minden bizonnyal hasonló visszhangot keltenek az olvasókban, a hit titkainak mélyebb megismerése pedig segít majd nekik, hogy tettekre is váltsák mindazt, amit Jézus tanított követőinek.
Erdő Péter: Beszélgetések az imádságról és a szentségekről. Szent István Társulat, Budapest, 2021.
Erdő Péter: Beszélgetések a hitvallásról és a tízparancsolatról. Szent István Társulat, Budapest, 2021.
Koncz Attila
