Izgalommal vártuk azt a csütörtöki napot, július 20-át, amikor kiskunhalasi testvéreink és barátaink megérkeztek a Korona udvarához. Az azt megelőző napokban már szorgos készülődéssel bontottuk meg az udvar csendjét, és összehangolt munkára törekedve szerveztük meghívottaink erdélyi nyaralását. Erre az egyhetes kirándulásra elkísérte kedves vendégeinket dr. Finta József, a kalocsa-kecskeméti főegyházmegye érseki helynöke, kiskunhalasi plébános. Isteni kegyelem volt számunkra megtapasztalni az ő mély hitelességről tanúskodó szolgálatrakész magatartását: „szabadságát” töltve velünk és közöttünk ünnepi szentbeszédet mondott a gyergyói kilencvenéves jubileumi Kolping-szentmisén, a rákövetkező napon pedig a gyilkostói Szent Kristóf-kápolna búcsúünnepén.
A pénteki nap „zarándokút” volt. Szent László évét ünnepelve, a lovagkirály útján járva Keresztes Zoltán plébános, prézes kíséretével ellátogattunk Háromszékre. A madéfalvi és nyergestetői megállók után érkeztünk meg Gelencére. A Szent Imre középkori műemléktemplomot Ica néni mutatta be, aki könnyedséggel mesélt a templom több száz éves történetéről, és érződött, hogy a kisujjában van, amiről mesélnek a templom falai. A templom belsejében elénk tárultak a Szent László-legenda-jeleneteket ábrázoló falfestmények: Szent László fogadalma, indulás a harcba, az ütközet, a kun üldözése, a párviadal, a kun lefejezése. Megtudtuk, hogy az itt található Szent László-legenda-ábrázolás a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskók egyike. Ezenkívül a templomfalon még megtalálhatók más, az 1330-as évekből származó bibliai jeleneteket és egyházi alakokat ábrázoló freskók is. Külön figyelmet érdemelt a kazettás mennyezet és a festett karzat is. Ica néni mesélt a főoltáron látható pelikánmotívum megjelenítéséről is, és akkor még nem tudtuk, de ugyanazzal a jelentéstartalom másnap Finta József prédikációjában is visszacsengett.
Ezután körbejártuk a kőfallal körülvett templomkertet, a gyerekek közül néhányan pedig felkérezkedtek a haranglábhoz. A régi templom után meglátogattuk a település alszegi részén épült újabb és nagyobb plébániatemplomot, amely szintén Szent Imre tiszteletére van felszentelve. Itt a helyi plébános fogadott, és közösen is imádkoztunk, majd folytattuk utunkat Kézdivásárhelyre. Ebéd után rövid sétát tettünk a város központjában.
Délután érkeztünk meg Csernátonba, a Haszmann Pál Múzeumhoz. A tájmúzeum főépületében Pali bácsi humoros, de ugyanakkor bölcs előadásmódjával magával ragadott minket. Az ízes székely beszéd mögött érezhető volt a láng, a bátorítás, a jövő nemzedékért emberséggel, tehetséggel és tudással való tenni akarás. Miután magunkhoz tértünk, és próbáltuk lecsengeni hagyni az előadás során ránk ható érzéseket, utunkat folytatva, hazafelé indultunk és a következő megálló Csíksomlyó volt, ahol a Mária-kegyszobor lábánál és a templomban imádkozhattunk. Kegyelmekben gazdag napot zártunk, amelyekért a hazafelé vezető úton hálát adtunk a Jóistennek. Finta József gitáros kíséretével a „sárga könyv” énekeit énekeltük és áldásként éltük meg, hogy azon a napon két pappal jártunk-keltünk Szent László útján.
Az utazás közben és egyes megállók alkalmával történelmi és földrajzi ismertetővel látott el bennünket Eigel Tibor, megkönnyítve ezzel a tájékozódást és a helyismereti információk megszerzését.
A szombati napon halasi barátainkkal és más meghívottainkkal, kolpingos család-barátokkal együtt a 90 éves Kolping-évfordulóra emlékeztünk. Gyönyörű esemény volt, lelkiekben gazdagodva és megújulva, hitünkben megerősödve adtunk hálát a Jóistennek. Este pedig az elmúlt évek közös kirándulásainak felvételeit tekintettük meg, amelyeket Szőllősi István és McKenzye készítettek.
Évek óta készültünk több időt eltölteni a Gyilkos-tó és Békás-szoros környékén, ami ezidáig nem sikerült. Nos, az idén egy teljes napot szántunk erre az útra és választási lehetőséget kínáltunk a halasi vendégeink számára: a túrázós kedvűek a Kis-Cohárdot mászták meg Molnár Manyika és idős Bende Benedek vezetésével. Ez a csapat létszámban a legnagyobb volt, és lelkesen vágott neki a közel 4 órás „lankás terepen” való gyaloglásnak. A második csapatnak a Békás-szorosban nyílt lehetősége gyalogtúrára, nézelődésre Sólyom Laci vezetésével. A harmadik csapat (itt a gyergyóiaknak nagyon könnyű dolguk volt, mert nyolcan vigyáztunk egy halasira, Mangira) a tó körül sétált, nézelődött és hosszasan beszélgetett. Túravezetőnk Böske néni volt (Manyika EKE-s társa, barátnője és többünk jó ismerőse).
A nap kiemelkedő eseménye a Szent Kristóf-kápolna búcsús szentmiséje, amelynek ünnepi szónoka dr. Finta József volt. Gyönyörű prédikációt hallhattunk, összekapcsolva Szent Kristóf alakját, az utazók védőszentjét a mai kor kihívásaival.
Utazás nemcsak fizikai értelemben történhet, úton vagyunk akkor is, amikor szellemi, lelki életünk fejlődik, gazdagodik. A modern kor és a fogyasztói társadalom sokszor a kényelmet kínálja, ami könnyen veszélyforrás is lehet, hiszen a legtöbb esetben arra sarkall, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel, áldozatok nélkül célt érjünk el. Az atya az utazás két törvényéről is beszélt: „Az út már része a célnak!” „Az út helyességét valójában a cél helyessége szabja meg!” Fontos tudnunk, hogy az a jó út, ami értékes célhoz vezet, „még akkor is, ha nem mindig könnyű, nem mindig zökkenőmentes, ha nem mindig egyszerű járni rajta!” Szent Kristóf életében eleinte fizikai segítséget nyújtott a bajbajutottaknak, később pedig lelki útitársként és kísérőként segített rajtuk, így vezette őket a végső cél: Krisztus felé. A búcsúünnepi szertartáshoz a járművek megáldása is hozzátartozik, amelyre a szentmisét követően került sor a kápolna előtti útszakaszon.
Délutáni programként ebéd, majd másfél-két órás szabadidő következett. Ugyanezen a napon a tónál egy már hagyományossá vált rendezvény zajlott, a népművészeti sokadalom. A tó partján felállított színpadon szólt a népzene, és színpadra léptek néptáncosok, csoportok, népdalénekesek, népi muzsikusok. Kézművesvásár és bazár várta az érdeklődőket, vásárolni vágyókat. Közben az eső is eleredt, de a csoport szervezettségének köszönhetően a megbeszélt időpontra mindenki visszatért az autóbuszhoz.
Indultunk vissza Gyergyóba, hiszen estére a Negrusa család várt ízletes „bócuj” vacsorával. Ez egy kisebb gömböcszerű, puliszkából készült specialitás, közepében juhtúrótöltelékkel, és fogyasztáskor jól nyakon kell önteni tejföllel. A jókedv egyre fokozódott, az est folyamán közösen énekelt népdalok, retroénekek csendültek fel Tóth Tibor szaxofon- , illetve Finta József gitárkíséretével.
Hétfőn szintén szabadtéri program várta a halasiakat, erdőre, hegyre, Csudálóba vitt az utunk. Ismerős hely ez már mindenkinek, aki Manyikával egyáltalán valamilyen kapcsolatban van. A Morcos-tanyát gyalogosan (kb. 3,5 km) vagy autóval lehetett megközelíteni és nagy örömünkre ez alkalommal sokan vállalták a túrázást. Ami a gyaloglást illeti, az előző napon a Kis-Cohárdra felkapaszkodók már egy bemelegítő „alapképzésen” vettek részt. Dicséretesen ezt a túrát is végigjárták, sőt! a délutáni szabadprogramban mindezt fokozva a Csudáló-kőhöz is ellátogattak.
Este igazi erdei piknikvacsora volt, mindenki saját maga sütögette nyárson a szalonnát és kolbászt.
Érdekessége a napnak, hogy amíg körülöttünk beborult, csattogott-pattogott az ég, és esőhírrel érkeztek a később csatlakozó gyergyóiak, minket megkímélt a vihar és az eső. Így zavartalan együttlétünk lehetett és teljes napot tudtunk a hegyen tölteni.
A szokásos emlékkőbe Balogh Gábor belevéste az újabb találkozási évszámot, 2017.
A keddi nap „sátrat verő” helyszíneiről két család gondoskodott: Elekes család és Bilibók család. Ezen a napon is voltak szabadon választható programok: séta a Kolping-telekre, terepjárós körút (off road) kanyargós, hepehupás hegyi utakon, fel és le, a hegygerincekről belátható csodás panorámával, Szent Anna-kápona és Olt-forrás megtekintésével, de helyet kapott a pihenés, beszélgetés, gyermekeknek szabad játék, fiatalok ismerkedése, s az idő jó hangulatban való eltöltése. Ínycsiklandóak voltak a szabadban készült finom ételek: ebédre a Zsombi és Edit főzte babgulyás, vacsorára pedig B. Kati és D. Marika által készített pörkölt.
Szerdán délelőtt tiszteletünket tettük a temetőben, elhunyt Kolping-tagok sírjait kerestük fel, megemlékeztünk róluk és elcsendesedéssel imát mondtunk síremlékeiknél. Utána az örmény katolikus templomba látogattunk, ahol a már ismerős Ali bácsi mesélt e népcsoport történetéről, a székelységgel való közös életútról és bemutatta a templomot. Nagy örömünkre szolgált Gál Hunor plébános orgonajátéka, a nemrég felújított orgonasípok gyönyörűen szóltak a kitűnő akusztikájú templomban. Ebéd után múzeumlátogatás, majd a további délutáni szabadidős programot ki-ki a maga egyéni szükségleteire fordíthatta, legyen az csendes pihenés, vásárlás, pakolás, helyi specialitások beszerzése, valamint készülődés az esti búcsúvacsorára és a hetet értékelő zárógondolatokra.
A hét folyamán igyekeztünk erdélyi, székely és helyi jellegű ételeket is készíteni a halasi barátaink számára, mint például a gyergyói örmény hurutos leves, a rókagombakrém, a bócuj. Az időjárás is velünk tartott, kegyes volt hozzánk, továbbá köszönjük mindenkinek a segítségét, akik hozzájárultak a programok sikeres megvalósításához. Hála és köszönet Istenünk, hogy kegyelmekben gazdag hetet tölthettünk együtt és kérjük áldásodat további kapcsolatunkra, találkozásainkra, hogy egymást jobban megismerve közelebb kerüljünk hozzád, Urunk!
Eigel Katalin
