Két „veterán vatikanista”, Philip Pullella, a Reuters tudósítója és Valentina Alazraki, a Televisa riportere a IX. Piusz alapította Piusz-rend nagykereszt kitüntetését vette át Ferenc pápától november 13-án, szombaton. Ferenc pápa fogadta a Vatikánról tudósító újságírók egy csoportját. Közvetlen hangú beszédben üdvözölte az újságírókat, akikkel sokszor találkozott már a repülőgépek fedélzetén, amikor apostoli zarándokutakra tartottak vagy onnan tértek vissza.
Útitársak vagyunk! – mondta a pápa. Ma két vérbeli újságírót ünneplünk, akik mindig is követték a pápákat, hírt adtak a Szentszékről és általában a katolikus egyházról. Az egyik az Önök újságíró „dékánja”, Valentina Alazraki, aki 47 évvel ezelőtt indult az első repülőútjára a pápát kísérve, mondhatnám, „rögtön az elsőáldozása” után. Nagyon fiatalon, 1979-ben szállt fel először arra a gépre, amely Szent II. János Pált Pueblába vitte és adott a pápának egy sombrero-t, egy mexikói kalapot. A másik rangidős újságíró Phil Pullella, a vatikáni tudósítások egyik ismert főszereplője. Hány közös élményt, mennyi utazást, mennyi eseményt éltél át és meséltél el a nézőidnek és olvasóidnak!
A két kitüntetett újságíró
Az újságírás küldetés
A Valentinának és Philnek átadott kitüntetéssel ma valamiképp tisztelegni szeretnék az egész újságíró munkaközösség előtt és elmondani, hogy a pápa szeret titeket, követi az írásaitokat, azokat nagyra becsüli és értékesnek tartja.
Az újságírás nem egy mesterség, sokkal inkább küldetés vállalása, egy kicsit olyan, mint az orvosé, aki azért tanul és dolgozik, hogy gyógyítsa a világban levő rosszat. Arra szól a küldetésetek, hogy az olvasókkal megértessétek: a világ nem annyira sötét, ne féljenek annyira tőle, hanem nagyobb tudatossággal és több bizalommal tekintsenek rá. Nem könnyű ez a küldetés! – ismerte el a pápa. A hírek tanulmányozása közben fennáll annak a veszélye, hogy azok összenyomnak titeket, még mielőtt beszámolnátok róla.
Meghallgatni, elmélyíteni és elmondani
A pápa arra buzdított minden újságírót, hogy őrizzék meg és ápolják a küldetéstudatukat. Ezt három ige segítségével világította meg, melyek a jó újságírást jellemzik: meghallgatni, elmélyíteni és elmondani.
A meghallgatás feladata nemcsak az újságírókra vonatkozik, hanem az egész egyházra, különösen most, a szinodális út során. A meghallgatás egy újságíró számára azt jelenti, hogy van türelme négyszemközt találkozni az emberekkel, az elhangzott történetek főszereplőivel. A meghallgatás mindig kéz a kézben jár a látással, az ottléttel, mert a finom árnyalatok és a mindenre kiterjedő leírások csak akkor juthatnak el az olvasókhoz, ha az újságíró személyesen hallotta és látta azokat. Mindehhez persze időre van szükség, hiszen nem mindent lehet elmondani e-mailben, telefonon vagy képernyőn át. Tehát ott kell lenni, sétálni a városban, találkozni emberekkel, megtapasztalni a mai idők jeleit – ajánlotta Ferenc pápa.
A második szó az elmélyíteni, tanulmányozni ige, valójában a hallás és a látás következménye. Minden hír, minden tény, amiről beszélünk, minden valóság, amit leírunk, további tanulmányozást igényel – folytatta a pápa. Egy olyan időszakban, amikor milliónyi információ érhető el az interneten és sokan a közösségi médiákban szereznek információkat és alakítják ki véleményüket, a jó újságírás legfontosabb feladata a tények elmélyült tanulmányozása.
A jó újságírás tanulmányozza a hírek összefüggéseit, a környezetüket, keresi az előzményeiket. A Szentszékről szóló információk sem mindig „újak” vagy éppen „forradalmiak”.
A harmadik ige az elmondani, elmesélni. Az ember azért lesz újságíró, mert kíváncsi a valóságra és szenvedélyesen szeretné azt elmesélni. Az elbeszélés során nem magunkat helyezzük előtérbe, hanem engedjük, hogy az események megérintsenek, hogy aztán alázatosan elmesélhessük azt az olvasóinknak. A bennünket körülvevő világ, a valóság nagyon sok „betegségnek” az ellenszere.
A pápa említette azt a kis könyvet, amit az egyik kitüntetett, Valentina Alazraki írt a nőket ért bántalmazásokról. Sok olyan újságíróra van ma szükség, akik szenvedélyesen rajonganak a valóságért, képesek megtalálni a társadalom rejtekeiben megbúvó kincseket és elmesélni azokat. A pápa megköszönte azt is, amit a könyv arról mond, hogy mi a rossz az egyházban és hogy ne söpörjük a szőnyeg alá a bántalmazottak hangját.
Végül a pápa arról beszélt, hogy az egyház nem politikai szervezet, de nem is multinacionális intézmény, élén egy menedzserrel. Az egyház nem a saját tervei alapján felépülő valóság, hiszen nincsen saját fénye. Az egyház olyan, mint a „mysterium lunae”, vagyis a Hold misztériumát hordozza, mert az egyház csak a másik fényében hiteles, mint ahogy a Hold a Nap fényében látható. Az egyház, amely bűnös emberekből áll, arra született, hogy annak a másiknak, Jézusnak a fényét tükrözze vissza – zárta beszédét Ferenc pápa két vatikanista újságíró kitüntetése alkalmával.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
Fotók: Vatican Media, Rome Reports
