A papi szolgálatra készülő teológushallgatóként a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karának keretei között Gyulafehérváron kezdte egyetemi tanulmányait 2018-ban Gergely József. 1998-ban látta meg a napvilágot Csíkszentmártonban és jelenleg is ott él nevelőszüleivel. 2018 nyarán jelentkezett a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe, jelenleg negyedéves hallgató. Ha felnézünk a csillagos égre, Isten csodálatos alkotását láthatjuk, de ha magunkra és másokra tekintünk, akkor is az ő alkotásában gyönyörködhetünk, vallja.
Mit adott számodra a teológia?
A teológia számomra egy lehetőséget, egy kis lámpást és egy kulcsot adott a kezembe.
Egy lehetőséget, hogy felfedezhessem, ki vagyok, mire vagyok képes. Egy lehetőséget, hogy elindulhassak és bejárhassam azokat a helyeket, utakat, amelyek néha könnyűnek, máskor nehéznek, néha egyszerűnek, máskor meg bonyolultnak, illetve néha biztonságosnak, máskor pedig veszélyesnek tűnnek.
Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel. 2007-től a papi szolgálatra készülő teológus hallgatók is a BBTE Római Katolikus Teológia Karának keretei között végzik egyetemi tanulmányaikat Gyulafehérváron, ők is bekapcsolódnak az emlékezésbe.
Egy kis lámpást, hogy olyan helyeket, helyekre világíthassak be, ami még ismeretlen és idegen számomra, de nem megközelíthetetlen.
És végül egy kulcsot. Egy kulcsot, amellyel megnyithatom akaratom és tudástáram, képességeim és bölcsességem kincsesládáját mindazon akadályok előtt, amelyek megoldatlanok és megoldásra várnak.
Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?
Sajnos csak sejtem, mit is jelenthet 2021-ben kereszténynek lenni, hiszen én is most tapasztalom és próbálom megélni, gyakorolni a keresztény hitemet, életemet mint kispap. Viszont azt gondolom, hogy kereszténynek lenni talán nem jelenthet mást, mint részese lenni annak a szeretettnek, amely az Atya, a Fiú és a Szentlélek között él és létezik.
Ha felnézünk az égre, láthatjuk, hogy trilliónyi galaxis és számtalan csillag létezik a világegyetemben, amelyek mind együtt ragyognak. És ezt mind Isten keze alkotta, az ő csodálatos alkotása. De ami ennél is csodálatosabb az egészben, hogy Isten, aki mindezt megalkotta, megalkotott engem, téged és mindenkit. És tudja mindenkinek a nevét, van egy személyes végzete mindenkinek, ami csak neki szól. És csak annyi a feladatunk, hogy teljes szívünkkel és minden lényünkkel ehhez a szeretetkapcsolathoz ragaszkodjunk. Azt gondolom, hogy ez több mindennél, amiről álmodhatunk, véleményem szerint ezt jelenti kereszténynek lenni. Hiszen ha hozzá ragaszkodom, az életem megváltozhat (ha akarom).
Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?
A teológia elkövetkező nemzedékének a következő tanácsokat tudnám adni:
Légy bátor és szabad! Ne félj az akadályoktól, mert azok nem ellened szólnak, hanem épp ellenkezőleg, azért vannak, hogy meglásd, mennyire bátor vagy, mit és hol kell még javítanod.
De ami talán a leglényegesebb, az az, hogy soha, de soha nem vagy egyedül! Mert gondolj arra, hogy van valaki nagyobb, aki tudja a nevedet, aki mindig veled jár az úton és segít, ha ráhagyatkozol. Neked csak annyi a feladatod, hogy bízol benne és elvégzed vele együtt azt a feladatot, amelyet vállaltál és amit rád bíztak.
Soha ne add fel! Még akkor se, ha összecsapnak feletted a hullámok. Próbálj meg lecsillapodni és átgondolni, mi is történt, mit kell ebből megtanulnod a következőkre. És utána? Felállni és továbbmenni. Ne ragadj le a múltban, mert nem szabad. Néha jó visszatekinteni rá, mert sok minden felidézhető és ezáltal képes vagy okulni, de csakis akkor, ha mint látogató tekintesz vissza és nem mint állandó lakos.
