A papi szolgálatra készülő teológusként a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karának keretei között Gyulafehérváron kezdte egyetemi tanulmányait 2013-ban Kelemen Zoltán-Arnold, a nagyszeben-belvárosi Szentháromság-plébánián szolgál segédlelkészként. 2017–2018-ban a gyakorlati, pasztorális évet Székelykeresztúron és Kolozsváron a Szent Mihály-plébánián töltötte. 2020. június 29-én szentelt pappá Kovács Gergely gyulafehérvári érsek.
Mit adott számodra a teológia?
Az isteni hívás útjára való rálépés és az azon való elindulás egyszerre sejtetett bizonyosságot és bizonytalanságot. Bizonyos teológiai tudással, lelki megtapasztalással és határozottsággal léptem át a gyulafehérvári teológia kapuját, amelyeket otthonról, illetve a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceumban megélt középiskolai éveimből sikerült meríteni. Ugyanakkor voltak még bizonytalan lépteim, amelyekhez a teológiai évek fogódzóként szolgáltak. A teológiában mint tudományban való előrehaladásomhoz is nagyban hozzájárultak az ott töltött évek, ahhoz, hogy képes legyek mélyebbre ásni, nagyobb összefüggésekben látni, konzekvenciákat levonni.
Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel. 2007-től a papi szolgálatra készülő teológus hallgatók is a BBTE Római Katolikus Teológia Karának keretei között végzik egyetemi tanulmányaikat Gyulafehérváron, ők is bekapcsolódnak az emlékezésbe.
Ám amit még ennél is hangsúlyosabbnak tartok, hogy segített lelkiekben növekedni, a „szőlőtőhöz”, Krisztushoz szorosabban kapcsolódni. A teológiai képzés a szemináriumi formálással egyetemben úgy vezetett közelebb az élet forrásához, hogy közben nyújtotta az észnek és a szívnek is a táplálékot. Tette ezt úgy, hogy példákat mutatott fel, az Úr eszközeként finoman vagdosta a csökevényes ágakat észben és szívben, próbáknak vetett alá, de gondoskodott, ajándékozott, erősítette a gyökeret, amely egyre szilárdabban kapaszkodott abba, aki az életet és a növekedést adja.
Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?
Ha Krisztust egy igével kellene jellemeznem, akkor az az „osztani” ige lenne. Ő megosztotta, tudtul adta tanítványainak mindazt, amit az Atyától hallott, kinyilatkoztatta őt, továbbá szétosztja önmagát, táplálékként nyújtja nekünk magát. Úgy oszt, hogy egyúttal egységbe von, közösségbe hív. Valójában a szeretetet osztja. Az első keresztények magatartása is hasonló: megosztják testvéreikkel azt, amilyük van, és ezzel is elősegítik az egységet, a közösséget. Krisztushoz tartozónak, krisztusinak lenni többek között ma is valami ehhez foghatót jelent. Szétosztani, odaajándékozni azt, amit „láttunk és hallottunk”, amit megtapasztaltunk. Az önmagát ajándékozó Krisztusról való megtapasztalásainkat, ezeken keresztül pedig magát Krisztust vagyunk hivatva megosztani felebarátainkkal úgy, ahogy saját képességeink, kreativitásunk erre teret enged, azzal a lelkülettel, hogy mi magunk is önmagunkat nyújtjuk ajándékként azok számára, akik utunkat keresztezik. Mindazzal a képességgel, felülről jövő adománnyal, amelyeknek birtokában vagyunk. Az odaajándékozás hiteles tanújaként tudjuk megélni a közösségiséget, amelyre hivatva vagyunk.
Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?
Mindennek, ami utunkba kerül, megvan a maga szerepe. Nem véletlenül születnek vágyak bennünk. Törekednünk kell jól megkülönböztetni. Ha a szívünk az Úr és az ő mélyebb megismerése felé húz, ne engedjük, hogy bármi is eltántorítson. Ő gondoskodik, hogy minden megtett lépésünk során tapasztaljunk, gazdagodjunk. Az ajándékba kapott percek mindenikét jó kihasználni, hogy formálódjunk általuk, és bensőnkben kiforrottakká váljunk, legalábbis kezdetét vehesse annak folyamata. A közösséget keressék mindig, mert az Úr is azt szeretné, hogy ne külön utakon járjunk, hanem képesek legyünk eggyé forrni a mellénk rendelt társainkkal, és együtt keressük a válaszokat, együtt és egymástól tanuljunk, együtt tudjunk örülni, és együtt, egy szívvel tudjunk az örömhír hordozói lenni.
