A premontreiek nagyváradi préposti széktemplomában Balogh Alfréd Ferenc Áron O.Præm letette szerzetesi első fogadalmát Urunk színeváltozásának ünnepén, 2017. augusztus 6-án, a délelőtti ünnepi szentmise keretében. Bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost, prelátus arra hívta fel a figyelmet, hogy Urunk színeváltozásának ünnepén a premontrei rendi család egy fogadalmas taggal gazdagodik. Tavaly nyáron a rendi elöljárók több novíciust költöztettek be a magyar cirkáriába, amelyhez három közösség tartozik, a váradhegyfoki és a csornai prépostságok, valamint a gödöllői kormányzó perjelség. Mára ebből az ötből csupán egy maradt: hármat az elöljáróság elküldött, egy szabadon távozott, Balogh Alfréd Ferenc Áron viszont kitartott elhatározásában és szándékában. Ezt az elköteleződést pecsételi meg első szerzetesi fogadalmával, kérjük ezért Szent Norbert oltalmát, támogatását és pártfogását a mennyből, az elhunyt rendtársak közbenjárását, az élőknek pedig az imádságát, hogy Isten áldja meg őt vállalkozásában.
Elmélkedésében a premontrei elöljáró hangsúlyozta: senki sem születik premontreinek, hanem azzá válik. Áron testvér is az elmúlt másfél évben ebben a folyamatban vállalt részt, hogy átadja magát ennek az átalakulásnak, a premontreivé válásnak. Megtette ezt, amikor a jelöltségi idejét töltötte, és akkor is, amikor a noviciátusát végezte, amelynek befejezéséhez érkezett most. Márton Áron püspöknek, aki miatt az Áron nevet választotta, az volt a jelmondata, hogy „nem utasítom el a munkát”. Természetesen nem a mi értelmezésünk szerinti munkáról volt szó elsősorban az ő felfogásában, hanem arról, hogy nem vonja ki magát Isten hívó kegyelme alól, és Áron testvér, aki példaképének tekinti a főpásztort, szintén megfogadta ezt.
A keresztény fogadalomtételről és a szerzetesi életformáról is beszélt az apát. Megjegyezte: nemcsak aszkézisről vagy öntisztulásról van szó, mint a többi monoteista, vagy a többistenhívő vallásokban. Ezek is velejárók ugyan, de nem rajtuk van a hangsúly, hanem a lényeg Krisztus szorosabb követése. Az egyháztörténelem folyamán a szerzetesi életforma úgy alakult, hogy ezt a követést a hármas evangéliumi tanács szerint kell megtenni: nőtlenségben, engedelmességben és szegénységben. A premontrei rendalapító Szent Norbert idején ez a felfogás még nem létezett, más volt az ősi premontrei fogadalom, amelyben Szent Norbert Krisztusnak a szorosabb követését értelmezte. Az eredeti premontrei fogadalom tehát, amelynek az elemei megmaradtak, elsősorban az erkölcs megjavulására, másodsorban a helyben maradásra, harmadsorban pedig az elöljáró iránti engedelmességre vonatkozik.
Fejes Rudolf Anzelm hozzátette: augusztus 6-a, a színeváltozás ünnepe, a monasztikus szerzetességben a beöltözések és a fogadalmak ideje. De nem ezért választották ezt a napot Balogh Alfréd Ferenc Áron első fogadalomtételére, noha a premontrei rend is rendelkezik monasztikus elemekkel. Úgy fogalmazott: tökéletesebbnek véli a Szent Norbert-ideált, hiszen a színeváltozás történetében mind a három fogadalomtételi elem, amely az ősi premontrei fogadalomban megtalálható, jelen van, mintha valóban Szent Norbert, aki szeretett volna hasonlítani Krisztusra, ebből a történetből hámozta volna ki az ő szorosabb követését. Emellett pedig a színeváltozásnál jelen lévő három apostol – Péter, Jakab, János – karaktere, tulajdonsága, megnyilvánulása párhuzamba állítható mindazzal, amit a premontrei szerzetesek a hivatásuknak tekintenek, ami rájuk is jellemző, vagyis a hitnek, a szeretetnek és az áldozatnak a gyakorlása.
Forrás: Hírek.Várad.org
