Szeptember 13-án, hétfőn délben az ünnepélyes évnyitóval vette kezdetét az új tanév a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc katolikus líceumban is. Tizennyolc osztály, összesen 485 diák számára szólt hívogatóan az iskola csengője.
Tamási Zsolt iskolaigazgató a tanév kezdetén bizalmat kért és ígért a jelenlevőknek. Nagyon fontos, hogy az iskola közösségének minden tagja bízzon egymásban: tanár a diákban, diák a tanárban, szülő az iskolában, az iskola a gondviselésben.
Ma egy új tanév kezdetén Jób szavai jutnak eszembe: „A fában mindig marad még reménység: hogyha lenyesik is, új ágakat hajthat, zsenge hajtásai el nem maradhatnak.” Mert a hit és bizalom nem a múló földi erősségeken múlik. Mert a hit és bizalom alapja, hogy minden reménységünk Krisztusból fakad. S elődjeinkhez hasonlóan mi is észre akarjuk venni, hogy vannak lehetőségek. S akarjuk, hogy a lehetőségekkel élni tudjunk és ezért tegyünk! A mi lehetőségünk a kölcsönös bizalom, az egymásra való támaszkodás, a hit, hogy tőlünk senki sem tudja elvenni az álmainkat.(…)
Mi nem egyszerűen csak egy iskola vagyunk. Mi tenni akarunk azért, hogy a tananyag mellett arra is figyeljünk, hogy az iskola ennél nagyobb értéket képvisel. Mert mi tudatosan a keresztény gyökerekre támaszkodunk, ezekből a gyökerekből növekszünk, ezek a gyökerek táplálják azt az évszázados fát, amelyet hiába akarnak időnként lenyesni, tud, akar és képes új ágakat hajtani. És nemcsak hajt, hanem gyümölcsöket terem. A kölcsönös bizalom gyümölcsét, a tudás, sikerek, eredmények gyümölcsét, a bölcsesség gyümölcsét, a kitartás gyümölcsét, a barátságok gyümölcsét, a kapcsolatok gyümölcsét, a megmaradás gyümölcsét, a példamutatás gyümölcsét, az öröm gyümölcsét.
Az évnyitón köszöntőt mondott az Erdélyi Római Katolikus Státus képviseletében Balla Árpád plébános, majd Portik Vilmos alpolgármester, Kovács Mihály Levente RMDSZ-elnök és Novák Csaba Zoltán szenátor. A diákok részéről Porkoláb Xénia , a szülők nevében pedig Molnár Miklós Csaba szülőbizottsági elnök köszöntötte a jelenlevőket. A tanévnyitó utolsó mozzanataként az előkészítő osztályosok megöntözték, és ezzel gondjukba fogadták az iskola fáját.
Az ünnepélyes veni sancte szentmisére szeptember 14-én, kedden délelőtt került sor a Keresztelő Szent János templomban 10 órától a gimnáziumi osztályok, majd 11 órától a középiskolások és tanáraik részvételével.
Balla Imre iskolalelkész a szentmise elején megáldotta a cikluskezdő osztályok diákjainak előkészített nyakkendőket, kérve, hogy a viselőik hitben, szeretetben és jóságban gyarapodjanak iskolai éveik során.
Szentbeszédében az iskolalelkész egy tanmesét, a ceruza meséjét mondta el a diákoknak, kiemelve az iskolai mindennapok leghasználtabb eszközének öt olyan tulajdonságát, amely jelképes lehet a számunkra.
• A ceruza magától nem képes írni, ehhez szükséges egy írni tudó kéz is, mivel az eszköz csak akkor hasznos, ha valaki kézbe veszi és használja. Ugyanígy mi is Isten kezébe helyezve önmagunkat lehetünk csak teljesek.
• A ceruzát meg kell hegyezni, hogy írni lehessen vele. Szükséges és elkerülhetetlen ez az élesítés – mint a mi életünkben a nehézségek – ahhoz, hogy betölthessük küldetésünket.
• A ceruzához társul a radír is, a vétett hibákat ki lehet vele javítani. Mindenki téved, de keresztény emberként tudnunk kell, hogy kijavítható minden hiba; tudnunk kell bocsánatot kérni és megbocsájtani.
• A ceruzának nem a kívülről látható fa része ír, hanem a belül található szürke grafit. Hasonlóan hozzánk, emberekhez: nem a külseje, hanem a belseje az értékes.
• És nem utolsósorban a ceruza mindig valamilyen nyomot hagy. Jó vagy rossz módon, de a tetteink, a jelenlétünk mindenképpen nyomot hagynak a környezetünkben. Ezt szem előtt kell tartanunk, és arra igyekeznünk, hogy lehetőleg jó nyomot hagyjunk magunk után.
Biztatta a diákokat, hogy válasszanak egy mottót maguknak erre a tanévre: egy pozitív gondolatot, egy célt, amelyet kitűznek maguk elé és szem előtt tartják az év során.
Molnár Izabella
Fotók: Both Tamás, Molnár Miklós Csaba
