Megérkezés és hálaadás az ötödik napon
A pénteki nyugalmas délutánt követően szombaton korán ébredt a Ferbit közössége. Már csak nyolcvan kilométer volt előttük, de az út felét a nagyon forgalmas 5-ös számú főúton kellett megtenni, és időben kellett megérkezni az Országúti Ferences Plébániára, ami Budán van, a Margit körúton, mert a délutáni Országház előtti szentmisén, majd a gyertyás körmeneten részt akartak venni.
Nem volt gond nélkül az elindulás, noha a vendéglátók forró tejeskávéval és friss kaláccsal kedveskedtek reggelire. A baracsi bogáncs ugyanis olyan komoly fenyegetést jelentett a kerékpárgumikra, hogy trélerre kellett pakolni a bicikliket, és mindent és mindenkit ki kellett szállítani a közútra. Bíró Csaba azonban igen rugalmas ember, és egykettőre megoldotta a zarándokközösség problémáját, így a tervezett időpontban sikerült mindenkinek nyeregbe pattanni.
Itt kell szót ejteni más segítőkről is, akik nagy tisztelettel tekintettek az erdélyi zarándokokra, és minden lehetséges módon támogatták a biztonságos haladásukat. A megyei rendőr-főkapitányságok minden megyében amerre haladtak, kivételes segítséget nyújtottak. Békés megyében motoros rendőr volt a csapattal. Csongrád-Csanád megyében a követés megyehatáron túli megszervezésében és járőrkíséretben segítettek. Bács-Kiskun megyében az autópálya-rendőrség küldött egy rendőrautót. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság támogató alosztálya pedig két motoros rendőrrel biztosította az erdélyi ferences zarándokok útját. Nem tudunk felsorolni mindenkit, akik előzékenyen és rendkívül precízen szervezték meg a hatósági támogatást.
Amikor néhányuk nevét leírjuk azért tesszük, hogy kifejezzük a tiszteletünket mindannyiuk iránt, és jelezzük: köszönjük, és nagyra értékeljük a munkájukat. Az autópálya-rendőrségtől érkezett Pap Gábor József őrmester, és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság támogató alosztálya munkatársai, Szabó Gábor és Plósz András főtörzszászlósok megállás nélkül átvezették a zarándok biciklistákat a városi forgalomban, a nagyforgalmú csomópontokon és a közúton a járművek forgalomterelésével óvták a kerékpározókat. Ennek az eredménye volt, hogy egészen felgyorsultak a kerekezők, és az átlagsebesség 25 kilométer/óra fölött volt, ami nagyon komoly teljesítmény egy amatőr biciklis közösségtől.
Budapest verőfényben és a legszebb arcát mutatva fogadta a ferences biciklistákat. A belső kerületekben kiépített kerékpárutakon a megérkezés boldogságától ittasulva tekertek, szinte repültek a cél felé. A kreativitásban nem szűkölködő társaság indítványozta is, hogy a továbbiakban Bonaventura testvér biciklijére szereljenek sebességtartó automatikát, mert úgy megindult, hogy nem lehetett a nyomába érni. Bonaventura testvér azzal védekezett, olyan könnyűnek érezte a pedálokat, hogy nem érzékelte a sebességét. Mindenesetre ragyogó arccal gördültek be a tervezett időpontban a Margit körúti ferences rendház udvarára, ahol Erik atya, Tibor atya, Károly atya és Benjámin testvér az erdélyi ferences rendből éppen egy csoporttal indult a Margit szigetre a NEK családos napjának rendezvényére, és örömmel üdvözölték a célba ért biciklistákat.
A megérkezést követően első útjuk a templomba vezetett, ahol Bonaventura testvér a társai nevében is szólva, hálát adott a Jóistennek, Szűz Máriának, Szent Kristófnak az útközben megtapasztalt kegyelmekért, és köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki bármivel is, akárcsak egy jó szóval is, segítette útjukat és a szerencsés, baj nélküli megérkezést. Hálájuk kifejezéseképpen énekelték:
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk! / Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: / Magyarországról, édes hazánkról, / Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Tisztálkodás és étkezés után felvették ünnepi pólójukat, és elmentek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szombati szentmiséjére, majd részt vettek a gyertyás körmeneten, olyan könnyedséggel, mintha csak autóbuszról szálltak volna le – pedig 580 kilométert bicikliztek.
Kép és szöveg: Gulyás László
