„Hivatásunknak érezzük, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat között, a különböző kulturális és vallási világok, a nemzetek között” – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szeptember 12-én, vasárnap a budapesti Hősök terén, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén, amelyet Ferenc pápa mutatott be, a NEK Titkárságának tájékoztatása szerint több százezer résztvevő előtt.
Erdő Péter bíboros elmondta: Szent XXIII. János pápa óta az eucharisztikus kongresszusokat és főként ezek záró szentmiséit Statio Orbisnak nevezzük, olyan eucharisztikus ünnepnek, amely látható formában is megjeleníti az egyetlen nagy közösség létrejöttét az Úr asztala körül. „A mai szentmise nagyon erős szimbólum, amely kifejezi egységünket Krisztus körül, Szent Péter utóda vezetésével, az egész világból ideérkezett püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel és valamennyi hívővel. Az ökumenikus jelenlét kifejezi közös vágyunkat minden megkeresztelt ember egysége iránt. Külön öröm számunkra, hogy itt lehet velünk őszentsége, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka” — mondta a főpásztor.
Erdő Péter bíboros ajándékként annak a missziós keresztnek a másolatát adta Ferenc pápának, amely a mi régiónk boldogainak és szentjeinek emlékét őrzi.
Ferenc pápa 11.30 órakor a Hősök terén bemutatta az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét.
Ferenc pápa a szentmise homíliájában az evangéliumhoz fűzte gondolatait. Amikor Jézus megkérdezi a tanítványaitól: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” (Mk 8,29), a kérdés sarokba szorítja a tanítványokat és fordulatot hoz számukra a mester követésében. Hiányzott még a döntő lépés, amely elvezet Jézus csodálásából Jézus követésére.
Az Úr ma is rászegezi a tekintetét mindannyiunkra és személyesen felteszi nekünk a kérdést: „Ki vagyok én valójában a te számodra?” Ki vagyok a te számodra? Ez egy olyan kérdés, amely mindannyiunktól nem csupán egy pontos választ vár el a katekizmus alapján, hanem személyes, életünkkel adható választ.
A válasz három lépésben megy végbe a tanítványoknál: Jézus hirdetése, döntés Jézussal, Jézus követése.
Jézus hirdetése. Jézus elkezdi felfedni húsvéti identitását, azt, amelyet az eucharisztiában fedezhetünk fel. Elmagyarázza, hogy küldetésének csúcspontja a feltámadás dicsősége lesz, ehhez azonban át kell mennie a megalázó kereszthalálon. Jézus elkezdi „nyíltan” tanítani (Mk 8,32), hogy „az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad” (31. vers).
Jézusnak ez a megdöbbentő bejelentése minket is meghökkenthet. Mi is szeretnénk egy olyan Messiást, aki hatalommal rendelkezik, és nem egy keresztre feszített szolgát.
Az eucharisztia emlékeztet, ki Jézus, nem szavakkal, hanem kézzelfoghatóan: Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet. Sokféle ünnepléssel vehetjük körbe, de az Úr mindig ott marad, egy kenyér egyszerű formájában, és engedi, hogy megtörjük, szétosszuk és megegyük.
2. A döntés Jézussal. A kereszt sohasem divatos: napjainkban sem, de régen sem volt az. Ugyanakkor benső gyógyulást hoz.
A kereszt előtt üdvös küzdelem játszódik le bennünk, amint „az Isten szerinti gondolkodás” összeütközik az „emberi gondolkodással”. Az egyik oldalon ott van Isten logikája, amely az alázatos szeretet. Isten útja távol áll minden kényszertől, magamutogatástól és diadalittasságtól, mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig. A másik oldalon viszont ott van az „emberi gondolkodás”, a világ logikája, amely ragaszkodik a megbecsüléshez és az előjogokhoz, a kedvező megítélést és a sikert keresi. Itt az számít, ki mennyire fontos és erős, mi vonzza több ember figyelmét, és hogy tud előnyt szerezni a többi emberrel szemben.
Pétert félre is vonja Jézust, szemrehányást tesz neki (vö. 32. vers). Velünk is megeshet, hogy „félretesszük” az Urat, a szívünknek egyik sarkába, közben pedig vallásosnak és jónak tartjuk magunkat.
Mennyire más Krisztus, aki egyedül a szeretettel áll elénk, mint e világ hatalmas, győzedelmes és ajnározott messiásai! Jézus megráz bennünket, nem elégszik meg a hitről szóló kijelentéseinkkel, azt várja, hogy megtisztítsuk vallásosságunkat a keresztje előtt.
3. Jézus nyomában járni. „Távozz előlem, sátán!” (33. vers) – így téríti észhez Jézus Pétert egy erőteljes, szigorú paranccsal. A keresztény útja nem a siker ostromlása, hanem éppen azzal veszi kezdetét, hogy hátralépünk egyet, s ez megszabadít attól, hogy a középpontban legyünk, ki tudunk lépni középről.
Mit jelent Jézus nyomában járni? Járjuk az élet útját azzal a jézusi bizalommal, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Ne elégedjünk meg kevéssel: ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él. Nyíljunk meg a megfeszített és feltámadt Isten botrányos újdonságára, akkor örömben fogunk élni és örömet viszünk mindenhová.
Végül arra biztatott a pápa: a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy új út kiindulópontja legyen, fogadjuk be a kegyelem átformáló ajándékát, hogy mindennap újraébredjen bennünk a kérdés, amit Fülöp Cezáreájában az Úr feltett a tanítványainak: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” (A homília teljes szövegét ITT olvashatják, forrás: MKPK/Magyar Kurír.)
A szentmisét követően Ferenc pápa vezette a déli Úrangyala imádságot, majd szívből jövő köszönetét fogalmazta meg a szervezőknek, a magyar katolikusoknak, és Isten áldását kérte minden magyarnak. „Köszönöm a nagy magyar keresztény családnak, amelyet szeretnék magamhoz ölelni különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és más felekezetekhez tartozó testvérekkel, akik valamennyien a teljes egység irányába haladunk.” (Teljes szöveg ITT.)
A szentmise után Ferenc pápa személygépkocsival érkezett a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, hogy 34. nemzetközi apostoli útját folytatva Ferenc pápa Szlovákiába, Pozsonyba repüljön.
Háromnapos szlovákiai látogatása során egyházi és világi vezetőkkel, a roma és a zsidó közösség tagjaival találkozik a pápa, felkeresi Kassát, Eperjest, szeptember 15-én, a fájdalmas anya ünnepén szentmisét celebrál a sasvári (Šaštín) pálos kegyhelyen.
