Szent Pál apostol galatákhoz írt levelének magyarázatát folytatva Ferenc pápa e témában tartott hetedik katekézisében a galaták oktalanságáról beszélt. Kemény szava nagyon súlyos problémát érint, hiszen a galaták el akarták hagyni a Krisztus szerezte ingyenes megváltást és vissza akartak térni a törvény aprólékos betartásához.
Az érintett Szent Pál-i szöveg a galata levél harmadik fejezetének első három verse: „Ti ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok? Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit Lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?” (Gal 3,1−3).
A formalizmus és a képmutatás kísértése
Ferenc pápa beszéde kezdetén mintegy magyarázatként szabadon hozzáfűzte, hogy „a páli szakasz értelmezése nem új dolog, nem is az övé, hanem ezt maga az apostol mondja egy komoly konfliktus kapcsán a galatáknak. Ez a dolog pedig az idők folyamán újra és újra megismétlődik”. Már az előző katekézisekben rámutatott, hogy Pál jelzi Galícia keresztényeinek a veszélyt, ha letérnek az evangélium útjáról. A formalizmusba, a képmutatásra vezető kísértésbe eshettek, ami tagadta a megkapott méltóságot, melyet Krisztus szerzett a megváltottaknak. A most elemzett szakasszal kezdődik a levél második része. Pál apostol eddig saját életéről és hivatásáról beszélt, hogy Isten kegyelme miként változtatta meg életét és hogyan állította teljesen az evangelizáció szolgálatába. Ezen a ponton vonja kérdőre a galatákat, mert döntésükkel saját jelenlegi állapotuk mögé térnek vissza, amelyek megsemmisítik az idáig megélt kegyelmi tapasztalatot.
Az apostol kemény szavakkal menteni akar
Az apostol nem éppen udvarias módon fordul hozzájuk. Leveleiben egyebütt gyakran használja a „testvérek”, vagy „kedveseim” megszólítást, de itt nem, mert indulatos. Egyszerűen csak „galatáknak” szólítja őket és kétszer is használja a „balga”, „oktalan” jelzőt. Nem azért teszi ezt, mert a galaták nem értelmesek, hanem mert szinte észre sem veszik annak a kockázatát, hogy elveszítik a Krisztusba vetett hitet, amelyet pedig olyan nagy lelkesedéssel fogadtak. Oktalanok, mert nem veszik észre, mekkora veszély az ilyen értékes kincs, vagyis a Krisztus hozta újszerűség szépségének az elvesztése. Az apostol csodálkozása és szomorúsága nyilvánvaló. Keserű szavakkal arra sarkallja a keresztényeket, hogy emlékezzenek az igehirdetésére, mellyel felajánlotta nekik az addig reménytelen szabadság megszerzésének a lehetőséget – állapította meg a pápa.
Ezért akarja erős szavakkal felébreszteni a lelkiismeretüket. Szónoki fogásról van szó, hiszen a galaták jól tudják, éppen az ő igehirdetése révén jutottak hitre, melyben Pál Isten szeretetére utalt, ami pedig teljességgel Jézus halálában és feltámadásában nyilvánult meg. Nem is lehetett meggyőzőbb szava annál, amit oly sokszor hangoztatott: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem” (Gal 2,20). A galatáknak erre a tényre kellene figyelniük, anélkül, hogy bármi egyéb más hír elterelné a figyelmüket. Pál szándéka az, hogy a galata keresztényeket sarokba szorítva felismerjék ők a kockázatot és ne hagyják magukat megtéveszteni szirénhangoktól, mely a vallásosságot kizárólag az előírások szigorú betartásában látja.
Lelki tapasztalatuk főszereplője a Szentlélek
A galaták viszont nagyon jól értették, mire is céloz az apostol. Minden bizonnyal megtapasztalták a Szentlélek közvetlen hatását közösségeikben, miként a többi egyházban, vagyis a szeretet és különféle egyéb karizmák megjelenését közöttük. Ám sarokba szorítva szükségszerűen azt kell válaszolniuk, hogy a Lélek újszerűségének gyümölcsét tapasztalták meg. Isten kezdeményezése által jutottak hitre, nem emberi mű révén. Tapasztalatuk főszereplője a Szentlélek volt, akit most háttérbe szorítani, hogy saját műveiknek – a törvény előírásai betartásával – elsőbbséget tulajdonítsanak, nagy ostobaság lenne. A szentség a Szentlélekből fakad, illetve Jézus megváltásának ingyenessége tesz minket megigazulttá.
Pál ilyen módon indít bennünket megfontolásra: Mi hogyan éljünk meg a hitünket? A keresztre feszített és feltámadt Krisztus szeretete továbbra is mindennapi életünk középpontjában áll, mint az üdvösség forrása, vagy megelégszünk némi vallási formalitással, hogy megtisztítsuk lelkiismeretünket? Hogyan éljük meg a hitet? Ragaszkodunk-e a drága kincshez, Krisztus újdonsága szépségéhez, vagy inkább valami olyat részesítünk előnyben, ami most vonz ugyan minket, de aztán üresen hagy? Ferenc pápa válaszként arra buzdított, hogy maradjunk szilárdak a bizonyosságban még akkor is, ha kísértésünk van elfordulni tőle, hiszen Isten továbbra is megajándékoz ajándékaival.
Katekézise végén a pápa a merev vallásosság veszélyeire figyelmeztetett, mely elragadja a Szentlélekben való szabadságot. „Az Atya a Lelket adja bőséggel és csodákat művel köztetek” – idézte Pál jelen idejű szavait. Isten az összes nehézségünk ellenére sem hagy el minket, hanem irgalmas szeretetével velünk marad. Isten mindig közel áll hozzánk jóságával! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Forrás: Vértesaljai László SJ, Vatican News
