Csíkszentkirály filiája egyházi beosztás szerint a csíkszentimreinek nevezett Büdösfürdő, gyógyhatású mofettáiról, forrásairól, gyönyörű természeti tájairól ismert fürdőtelep. Szűz Mária királynő titulusát viseli kicsi kápolnája, amelynek augusztus 29-én délben fél egy órai kezdettel ünnepelték búcsús szentmiséjét.
Büdösfürdő a Dél-Hargita egyetlen hegyi üdülőtelepe, 1250 m magasan fekszik a Büdös-hegy nyugati oldalában, Csíkszentimrétől 13 kilométerre. Csíkszentkirály felől lehet megközelíteni. A mostani üdülőtelepet a 20. század elején kezdték kiépíteni, miután már az 1770-es években is volt itt fürdőtelep, ami az idők során elpusztult. A szentimrei Büdös-fürdő borvízforrásai és mofettái miatt keresett és egyedülálló, az itteni borvíz jellegzetes záptojásszagú kénes-széndioxidos összetétele miatt. A telepen gyógyiszap fortyogók is találhatóak.
Az üdülőtelepen nyári időben tartanak szentmiséket vasárnaponként, Mária-kápolnáját 1991-ben tatarozták. Papp Márton plébános volt teológiai évfolyamtársát, a csíkszentmártoni egyházközség plébánosát, Kovács Zsoltot hívta meg a büdösfürdői kápolna búcsújára ünnepi szónoknak, a szentmisén diakónusi minőségben szolgált a csíktaplocai Kerekes Péter. A zuhogó eső és a nyárvégi meglehetősen hideg időjárás ellenére nemcsak a kápolna, de még az udvar is zsúfolásig megtelt a búcsúra érkező hívekkel, akik a kántorral együtt énekeltek minden éneket, igazi ünnepi hangulat, cselekvő részvétel jellemezte a szentmisét.
Kovács Zsolt homíliája a felolvasott szentírási részekhez illeszkedve ugyanerre: a teljes és érzékelhető jelenlétre figyelmeztetett. Lehet ugyanis kapcsolatot tartani, párbeszédet folytatni úgy is, hogy valójában nem vagyunk aggyal, szívvel igazán jelen, mert a megtett cselekedeteinket értékeljük, következő tennivalóinkat tervezzük, feltesszük a kérdést: hogy vagy, de a válaszra valójában nincs fülünk, érdeklődésünk. Imánkat is jellemezheti a buzgónak tűnő részvétel, amikor valójában épp csak nem vagyunk jelen az imában megszólító Isten számára.
Amikor feltesszük a másik hogylétére vonatkozó kérdést, vajon érdekel valóban, hogy van? Sokszor még az se érdekel, mi magunk hogy is vagyunk– fogalmazta meg a búcsús szónok, majd így folytatta: „azért vagyunk itt, hogy találkozzunk a lelkünkkel”. Aki a lelkével nem találkozik, nem figyel rá oda, unni fog mindent, az életét is, aki összhangban van vele, meg tudja tapasztalni, milyen az örökkévalóság. A jelenlétet akkor lehet megtapasztalni, amikor egy beszélgetés megérint, aminek során az ember azt érzi, igazán él. Minden szentmise elején ezt a szándékot szítjuk fel magunkban, hogy most valóban itt akarunk lenni, jelen, Isten színe előtt, együtt a lelkünkkel.
Kovács Zsolt búcsús homíliájának másik figyelmeztetése: ne képet mutassunk magunkról, azaz ne képmutatók legyünk, hanem merjünk önmagunk lenni. Mai korunk népbetegségének nevezte a kivagyiságot, a státusra, címre, rangra törekvést, ennek mások előtti fitogtatását. Jézus kortársait is intette, intése ránk is érvényes: ne egy szép, de valótlan képet építsünk ki magunkról. Hiába a látszat, ha halott a szív.
Jézus Krisztus lát mindannyiunkat igaz valónkban, látja a képességet, hogy igaz magunk legyünk, vállaljuk a kockázatot, hogy önmagunk legyünk, megmutassuk, kik vagyunk, gyengeségeinkkel együtt. Amikor ezt meg merjük tenni, elkezdődik életünkben az őszinteség. Ha magába néz, a legtöbb ember őszinte kapcsolatokra vágyik, ha azonban számba veszi, valójában ebből van legkevesebb az életében. A változás mindig magunkban kezdődik. Hiába vágyunk egy megváltozott világra, ha mi belül nem merjük elkezdeni a változást, őszinteséggel, kitárulkozással, igazi jelenléttel. A Szűzanya ebben is példa: önmagát adta mindig úgy, hogy köben nem önmagára, hanem fiára mutatott. Őszinte volt mindig magával, fiával, és velünk is az. Merjünk kockáztatni, biztatott a búcsús szónok.
A kis hegyi üdülőtelep egyszerű búcsúja komoly lelki töltettel gazdagította a jelenlevőket, akik egyszerű, érthető szavakkal elmondott mély tanítással térhetnek vissza az üdülés, a testi gyógyulás helyszínéről, a hegyről otthonukba, hétköznapjaikba.
