Az idén is lázas készületek, hívogatások, szervezkedések után indult útnak Nagyboldogasszony napján az 1Úton Nemzetközi Zarándoklat a Kárpát-medencében Magyarország, Erdély, Felvidék, Szlovénia és Ausztria számos településén. Kisebb szakaszokra bontva haladt a Mária-úton különböző útvonalakon Közép-Európa zarándoknépe, lelki egységet alkotva egymással az Isten felé szálló ima által. Fohászaikban ezúttal a családok felelős férfitagjaikért adtak hálát és kérték a mennyei Atya áldását, Szűz Mária közbenjárását és oltalmát.
A Kolozs-Kolozsvár szakaszon indulni vágyók a napfelkelte szép látványa után 7 órakor gyülekeztek a kolozsi Jézus Szíve tiszteletére felszentelt római katolikus templomban, ahol reggeli imákkal, Lorettói litániával hangolódtak a zarándoknapra. Utuk első állomáshelye a közelben levő református templom volt, ahol Sikó Piroska tiszteletes asszony fogadta, majd áldással indította tovább a résztvevőket. Az unitárius templomnál Gyerő Dávid tiszteletes hívta be az egybegyűlteket a 200 éve épült, jelenleg belső javítások alatt álló Isten házába. Betekintést nyertünk a hely történelmébe. A közös Miatyánk elmondása után a tiszteletes áldásközvetítésével tarisznyázta fel a látogatókat.
A kolozsi Nagy-temetőben a II. világháborúban Kolozs község határában hősi halált halt honvédeknek állított, két különböző helyen levő síremlékeknél tette tiszteletét a 12 fős csapat. Továbbhaladva, Kolozs-Kara határában is azon férfiak síremlékénél időztünk el, akiknek akaratuk ellenére hazájukért, szeretteikért véget ért életük a harcban. A jelenlevők családjából levők üdvösségéért is szólt imánk, akik 1942 végén és 1943 elején a Don-kanyarban, a keleti hadszintéren a Magyar Királyi Honvédségben szolgálva veszítették életüket, a -40 fokos orosz télben, megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül.
A gyönyörű napsütésben enyhe szellő simogatásában haladtak az 1Úton levők, beszélgetve, s közben az egyik zarándok magyarázatának segítségével a magyar történelem eseményeibe merülve. Szíves vendéglátásban volt részük a hűsülést és felüdülést adó karai református templomban. A padokban imába megpihenve újult erőre kaptak és tovább indultak.
Az úton levő kereszteknél az örvendetes rózsafüzéren és Ferenc pápa Szent József-évet meghirdető Patris corde, Atyai szívvel kezdetű leveléből vett részleteken keresztül keresték közösen az Istennel való kapcsolatot. Péterfi Attila, az erdélyi 1Úton Nemzetközi Zarándoklat koordinátorának jóvoltából minden szakaszon induló zarándokcsapat Ferenc pápa e levelét vette alapul elmélkedéseihez, imáihoz. Útközben a csapat három telefonjára folyamatosan beérkező kimondott vagy ki nem mondott imaszándékokkal egyénileg vagy közösségileg egy-egy ,,kérünk téged, hallgass meg minket”-et mondtunk, átérezve és bevonva így az otthon vagy máshol levő, esetleg zarándokoló, munkálkodó testvéreinket ebbe a szakaszba.
A sárga napraforgó- és a már barnás hajú kukoricatáblák között a madárcsicsergést hallva az ima másképp hat az imádkozó lelkére, mint templomainkban. Ferenc pápa levélrészletei rávilágítottak arra, hogy az apákban erősíteni kell a türelmet, hogy reményt tudjanak sugározni a mindennapokban családjukba. A pánik nem segít a megoldás kivitelezésében. Szent József küldetése teljesítésében életpéldájával jár előttünk a betlehemi istállóban, de a názáreti ház csendességében is. Az apa nagysága a szeretetben rejlik, mert úgy kell éljen, hogy szerethető és szerető tagja legyen családjának. Szent Józseftől önzetlen szeretetet tanulhatunk, kérhetjük az ő közbenjárását ennek elsajátításáért. Élettörténeteinkre elfogadással tekintsünk. Béküljünk meg az elénk tárulkozó élethelyzetekkel, főleg azokkal, amiket nem tudunk kikerülni. Minden családtagot fogadjunk el úgy, ahogy van, de vállaljunk felelősséget egymásért, hogy önzetlenül tudjunk szeretni családjainkban. Gyermekeinket kötelességünk nevelni, míg a jó meg nem valósul. Az apák a teremtő bátorságra erőt, ötletet, lehetőséget kapnak az Úrtól.
Az elmélkedések közepette egyszer csak a szürke poros út kellős közepén kb. 15-20 méterre tőlünk szép, felnőtt, barna őz jelent meg, riadtan kémlelve szándékunkat. Az ég kékje, az utat szegélyező vadbodzabokrok szinte fekete termései, a kökénybokrok zöldes, de most már kékülő gyümölcsei, odébb a galagonya még zöld bogyói és középen a mélázó, ránkcsodálkozó őz félős tekintete a zarándokok arcára kíváncsiságot, mosolyt csalt elő. Az Úr ezen ajándéka után az úton tett lépések egyre közelebb vitték a csapatot Kolozsvárhoz. A lelki egység az egész Kárpát-medencében elinduló zarándokok között a közösen elmondott déli Úrangyala imádságban is megvalósult, majd visszatértünk Ferenc pápa leveléhez és az örvendetes rózsafüzér tizedeihez.
József, mint dolgozó apa családja megélhetését biztosította. Tehetségét a család szolgálatába állította. A munka érték és teremtő valóság. A zarándoklat is munka. Habár most a férfiakért vállalt áldozat, mégis a férfi segítségére, az ő példamutató áldozatára, imádságára is szorul. Ez másokat is lelkesít, különösen saját gyerekeiket, mert ha apa megy és ha apa bírja, akkor én is. A férfi jelenléte erősíti a közösségi összefogást.
Az az igazán jó apa, aki az önállósodás felé tudja kísérni gyermekét és élhető megoldásokkal, a cél szem előtt tartásával segíti annak megvalósulását, s ha kell, újratervezésre késztet a cél elérése érdekében.
Fölöttünk 10-12 gólyából álló csapat gyakorlatozott. A közelükben leszállásra készülő vasmadár, előbukkanó kerekeivel, merev szárnyaival, zúgó motrával szinte beleolvadt a nagy testű gólyák közé. A tűző nap egészséges színeket varázsolt a boldog arcokra. A talán hólyagosra változó talpak eszükbe juttatták a vándorlóknak törékeny voltukat, de ha a lelkeket és lelküket is erősítették az imákban az úton, így szárnyalni tudtak, mert erőre kaptak.
Lassan-lassan Kolozsvár aszfaltos útjához ért a zarándokcsapat. Az idő sürgetésében, de mégis időben a Szent Péter és Pál templom padjaiban pihenve készültünk plébánosunk, Ferencz Antal által közvetített áldásra. A megfogyatkozott csapat az utolsó útszakaszra indult, a lemaradottak pedig az út porától mentesítették magukat, hogy méltóan jelenhessenek meg majd a zarándoklatot záró szentmisén. A civilizációba itt már egészen visszatértünk: a mesterkélt zajok, a kocsik zúgása, a még vasárnap is feladatokat intéző járókelők nem hiányozhattak az utcáról. A ,,beérkezünk-e?” kérdés egyre erősödött, de megnyugtató volt a zarándokok számára a jól ismert ferences atya oly természetes csatlakozása, aki frissességet hozott a menetbe. Az Úr gondoskodott az időbeni megérkezésről.
A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt Kálvária-templom bejárata előtt sorakoztak: Áchim László II. éves papnövendék füstölővel a kezében, egyháztanácsosok és a feszület, ministránsok, majd dr. Székely Dénes helybéli plébános, Ferencz Zsolt papnövendék a pasztorális évfolyamról, Vizi Zakariás, a Mária Szeplőtelen Szíve-templom plébánosa, dr. Orbán Szabolcs ferences házfőnök és teológiai tanár, Kádár István jegenyei lelkész, Fábián László györgyfalvi plébános, Jánossi Imre, a Szent Mihály-plébánia segédlelkésze, Ferencz Antal szentpéteri plébános, Mazai Tihamér diakónus és László Attila kolozs-dobokai főesperes. A bevonulókat a szentélyben számos kórustag énekkel kísérte Palocsay György kántor vezetésével. A lovagok őrt álltak a szentély jobb és bal oldalán. A gyóntatószékben Bojtor Attila pap, a római Pápai Lateráni Kollégium diákja, a templomon kívül pedig Kovács Árpád kisbácsi plébános gondoskodott a szentmise alatt a hívek folyamatos gyóntatásáról.
A szentmise bevezető részében a főcelebráns, László Attila főesperes földi zarándoklatunkra irányította figyelmünket, melyen Isten vezet bennünket. Köszöntötte és különleges áldásban részesítette az 1Úton Nemzetközi Zarándoklatról beérkezetteket, akik a Mária-úton ,,átimádkozva napjukat érkeztek ide”.
A homíliában a főcelebráns megfogalmazta, hogy a hit emberségünket és életünket is teljesebbé teszi. A mennyországra vágyhatunk, Isten is úgy szeretné, hogy odajussunk, de hogy ez megtörténjen, személyes döntésünkre van szükség. Szűz Máriának Isten mellett kimondott folyamatos igenje meghozza az ő mennybevételét. Isten újra és újra az ember mellé lép, hogy az ő országa felé tudjon bennünket terelni. Az Atya feláldozta értünk Jézust, hogy feltámadása által megváltson, sőt segítségképpen velünk hagyta őt a szentségi színekben, hogy életünk legyen. Mária mennybevétele üzenet számunkra, hogy mi is felfogjuk hitünkkel Isten meghívását. A szónok tanácsolta, hogy szeressük, hirdessük, hallgassuk meg égi édesanyánkat. ,,Az élet apostolaiként” éljük meg hivatásunkat.
Székely Dénes azt kérte, hogy mint ahogy már ebben a templomban 962 éve őrzik a hitet, szeretik az igazságot, gyakorolják a szeretetet, tegyék azt továbbra is, épp úgy, mint ahogy most a jelenlevők a járvány ellenére megélik. ,,Tele a templom, tele a szívünk a mai nap kegyelmeivel.”
Érdemes útnak indulni, érdemes zarándokolni a kolozsváriakért, a környékén élőkért és másokért, a férfiakért, az idei 1Úton Nemzetközi Zarándoklat szándékára. A zarándoklat alatt különlegesen megtapasztalhattuk Isten megerősítő jelenlétét, amivel már könnyebb továbblépni. Ezek a lépések a menny boldogsága felé vezetnek. Jövőre a kedves olvasót szeretettel várjuk az 1Úton-ra, hogy együtt tapasztaljuk meg e zarándoklat gyümölcseit! Az augusztus 21-én, illetve 28-án Erdélyben zarándoklatra indulóknak pedig sok-sok kegyelmet és Isten szeretetének mélyebb megtapasztalását adja meg a mennyei Atya!
Bíró Jolán-Ilona
