Az idei túrterebesi Nagyboldogasszony-búcsú szónoka a falu szülötte, az idén aranymiséjét ünneplő dr. Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, aki az egyházmegyei Jézus Szíve-búcsú szónoka és főcelebránsa is volt.
A Szatmári Egyházmegye honlapján a túrterebesi templomról megtudhatjuk, hogy azt a 16. században a falu kegyura, Perényi építtetette a hívek számára. A hitújításkor a kegyúrral az egész falu az új hitre tért, a katolikus plébánia megszűnt, csak 1744-ben állították vissza. 1750-ben báró Perényi Károly a templomot visszaadta a katolikus híveknek, akiknek a száma a 17. századi rutén, később a németországi betelepülőkkel számottevően gyarapodott. Ez késztethette özv. Perényiné Tövisi Bálintfi Klárát, hogy új templom építtetését kezdeményezze. Alapkövét 1814-ben Klobusiczky Péter püspök tette le. A püspök 1825–1827 körül a templomnak ajándékozta a székesegyház orgonáját. A Szűz Mária mennybevétele tiszteletére felszenteltet templom tornya 1828-ra készült el, 1993–1995 között pedig mind kívül, mind belül felújították.
Több százan — otthoniak és több tíz vagy sokszor több száz kilométeres távolságból hazajöttek — gyűltek össze augusztus 15-én délelőtt a Nagyboldogasszony titulusú túrterebesi római katolikus templomban, annak kertjében és a közelében lévő parkban, adta hírül a Szatmári Friss Újság. A túrterebesi búcsúra képletesen hazajöttek a szatmárnémeti, sárközújlaki, halmi, nagybányai zarándokok, a testvéregyházak lelkipásztorai, a Túrterebesről származó „pap bácsik” — köztük az egyházmegye legidősebb papjait, Schönberger Ferenc, a 84 esztendős Feigi György tb. kanonok, valamint az aranymiséjét ünneplő Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök. A hazaérkezőket a szintén mindkét értelemben hazaérkezett Schönberger Jenő püspök köszöntötte név szerint, egy-két kedves mondattal. „A szeretet mindent legyőz — e jelmondat jegyében szolgáltál Kaplonytól Máramarosszigetig, majd szerte a nagyvilágban, miután megbíztak az egész világon szétszóródott magyarok lelkipásztori ellátásával. Ötven év szolgálat nem gyerekjáték; a szeretet, amely megtartott téged 50 éven keresztül, Istentől van” — üdvözölte Cserháti Ferencet, aki nem titkolta: lelki gyökerei mindig Túrterebesből táplálkoztak.
„Nagyboldogasszony ünnepén Isten megdicsőült anyjára emlékezünk, akinek egykoron Szent István király oltalmába ajánlotta országát és népét, s ezt tették itt a mi őseink is 200 éve, amikor Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelték fel ezt a templomot” — mondta Cserháti Ferenc. Aranymisés ünnepi homíliáját a várandós Mária és a várandós Erzsébet találkozásának történetére építette. Két, gyermeket váró és törékeny nő nem sokat számított a kortársak szemében, a legtöbben észre sem vették őket, evangéliumi történetük nem helyszíni tudósítás, hanem Isten örök üzenete a megváltást sóvárgó ember számára. Azzal, hogy Isten gyenge nőket választ ki, elítéli azt az emberi tévhitet, miszerint csak a gazdagoké, hatalmasoké, erőseké a világ. A Szent Szűz, ez az egyszerű leány a körülötte lévő, elszabadult hitetlenségben és vallási közönyben elfogadta Isten döntését, s élete során nem önmagában tetszelgett, elhárította a dicsőséget, Istennek köszöni egész létét, az Urat dicsőíti és magasztalja. A Magnificat, Mária hálaéneke a hívő ember öröme Isten jóságos működése felett, s emlékeztet: nagy az Isten hatalma, valóra válik mindaz, amire vártak a hívők. Ma különösen szükség van olyan hívő és imádkozó emberekre, mint Mária. Ha megtanulunk újból imádkozni, lesz honnan erőt meríteni.
A fiatalok Sík Sándor versével köszöntötték Cserháti Ferencet, aki aranymisés áldást adott, és úgy fogalmazott: egész életében érezte, hogy fogja kezét az Úr, s „mindenütt hirdethettem Isten igéjét — ígérem, hogy továbbra is teszem”.
A jelenlevők számára felemelő élmény volt, hogy Túrterebes két püspöke a szülőfaluért és annak közösségéért imádkozott közösen, összegezte a Szatmári Friss Újság beszámolója.
