A közösségek, akár az iskolában az osztályok, ha jól teljesítenek a tanévben, megérdemlik a jutalomkirándulást. Ha szűkösebb a keret, akkor ki-ki belepótol a részébe, vagy kisebb költségvetésű, de mindenképp közös kalandot szerveznek. A Gyulafehérvári Caritas gyergyószéki idős csoportjai, több mint száz személy is ki-kiruccan ebben az időszakban, mert tagjai igénylik és megérdemlik. A csoportvezetők, Gáll Gabriella, Árus Zsuzsanna és Péter Róbert állítják: ez nem turisztikai szolgáltatás, az „osztálykiránduláson” a lélek dönt, hogy akar-e később is tápláló élményt szerezni magának, másoknak.
Valaki meghív, valaki rám vár, valakihez én is tartozom. Érdemes kilépnem kongó falu váramból, ahol képkeretekben őrzöm letűnt életemet. Pedig élek még, ez biztos, mert félek is. Félek, hogy a vírust nem úszom meg, félek, hogy a kirándulás során sok lesz nekem a buszozás, hogy eldagadnak a lábaim, és mások is látják majd esetlenségemet. Észreveszik, hogy egyre jobban sántítok, hogy látótávolságom tavalyhoz képest kisebb s homályosabb, pedig már jó ideje szájról olvasással pótolom fülem gyatra hallását. Nem kacagtatom magam, inkább itthon maradok, a vérnyomásom is ezt diktálja. Csak a szívem mond mást. Azt, hogy egész héten nem volt kihez szólnom, hogy a múltkor is milyen jó volt a csoportban, s ha onnan is kimaradok, a kutya sem fog számontartani. Azt, hogy nem akarom élve eltemetni magam. Vágyom arra, hogy amíg még látok, az emberek szemébe nézzek. És igen, vágyom arra is, hogy miután kikirándultuk magunkat, és beülünk közösen a vendéglőbe, csak várjam a készt. Olyan sokszor elunom a főzést, nincs akiről gondoskodni, s így bekapok valamit a szekrény sarkánál. Ha elmegyek, ott terített asztal lesz, villával-késsel, szalvétával, díszített tányérral, pohárkoccintással… De mi lesz, ha rágós lesz a hús? Félek. Élek. Félek. Élek…
Gyergyószéken több mint százan járnak testi-lelki egészséget megőrző, a leépülést késleltető időscsoportokba. Bár nincs alsó korhatár, nagyrészük 65 év feletti, van köztük 90 éves is, kilencven százalékuk nő, többségük özvegy. Ők azok, akik kevésbé félnek és inkább élnek, és most szezontevékenységet végeznek: nyaralnak, kirándulnak együtt, hogy aztán a hidegben, amikor a program a négy fal közé szorul, felidézzék az élményeket.
Idősek számára támogató és mozgásfejlesztő csoportokat működtet a Gyulafehérvári Caritas a Gyulafehérvári Főegyházmegye számos településén. Gyergyószék területén Gyergyószentmiklóson, Csomafalván, Alfaluban mindkét féle csoport megtalálható, Remetén támogató csoport van csak, de abból egyenesen kettő, és remény van rá, hogy Szárhegyen is legyen mozgásfejlesztő közösség.
Mindegyik csoportvezető, Gáll Gabriella, Árus Zsuzsanna és Péter Róbert segítő szakember, és míg Róbert és Zsuzsanna a lélek rezdüléseire összpontosít kommunikációval, Gabriella a testet is megmozgatja, bizonyítva, hogy az öregségnek nem feltétele a mozgásképtelenség. A heti-kétheti találkozások során a beszélgetések témáját a csoporttagok hozzák, vagy éppen a vezető kínálja fel, hasznuk pedig a tisztábban látás, a megnyugvás, a vigasztalódás egy megtartó közösségben. A koronavírus léte nagyot fordított az idősek érdeklődési körén is, a megbetegedések félelmet és óvatosságot szültek, a bezártság pedig a találkozások vágyát erősítette. Ezek között vívódik az ember, ebben vár eligazítást a csoporttól.
A mozgásos találkozások is hatnak a lélekre, már csak a kacagás által is, mert ha kevesebbet engednek az izmok, az drukkolással, közös nevetéssel pótolható. Egyébként a mai idősek, akik fizikai munkával élték le eddig az életüket, sokszor hajlékonyabbak, ügyesebbek, mint az irodista középkorúak, és ezen még ők maguk is meglepődnek.
Tavasztól őszig lepik meg egymást a rendszeres találkozásokkor, közbeiktatva egy-egy ünnepet. Mert ha farsang van, akkor minden csoportot a remeteiek látnak vendégül, ha nőnap vagy idősek napja van, az is alkalom az ünneplésre, a nyár pedig a kirándulásra. Volt már olyan, hogy két település időscsoportja kölcsönösen meglátogatta egymást, volt olyan is, hogy együtt kirándultak valahova, de vannak egyéni kívánságból adódó, soron kívüli kiruccanások is.
Fotó: Péter Róbert/Gyulafehérvári Caritas
Gyergyószentmiklóson az egyik csoporttagnak, aki nagy kirándulós volt korábban, egy betegség miatt csökkent a teherbírása, így nem vállalkozhat egész napos útra. A csoporttársak úgy döntöttek, hogy mégis megnyaraltatják a hölgyet, és hamarosan közösen mennek ki a Pongrácz-tetőre egy estebédre, a környéken egy sétára, s ha erejük engedi, lehet még gombászás is lesz belőle.
Egyébként a gyergyói és remetei támogató csoport tagjai idén nyáron voltak már a remetei halastónál, hamarosan szintén együtt mennek a zeteváraljai állatsimogatóba, a szejkefürdői Mini Erdély Parkba, napzáróként pedig erdőszéli vendéglőbe. Az alfalviak és csomafalviak Szejkefürdőn miniparkot és Orbán Balázs hagyatékát tekintik meg, a farkaslaki Tamási Áron-emlékház meglátogatása után borzonti vendéglőben tartják a közös vacsorát.
Salamásra is készülnek a szentmiklósiak, de ennek is megvan a története: a mozgásos csoportot korábban Csiki Cristina vezette, és amikor búcsúzott a csapattól, cserepes virágot kapott ajándékba sok-sok kérdéssel: lesz-e, ahová tennie, beillik-e a házába… Jöjjenek, s nézzék meg! – mondta Cristina, és gondolkodás nélkül kapta a választ: jó! Augusztus folyamán ez válik valóra.
Egyelőre ennyi program részleteit ismerik a csoporttagok és vezetők, de szokássá vált, és a csoport összetétele is indokolja, hogy legyen a vénasszonyok nyarán is kiruccanás. Mert ha jó a közösség, nem maradhat el az osztálykirándulás akkor sem, ha ilyesmire nincs külön finanszírozás. Ilyenkor mindenki húz a nadrágszíjon, nyit a pénztárcáján, és önköltségi áron vesz részt a társas utazáson.
A csoportfoglalkozásokhoz egyébként minimális hozzájárulás szükséges, az önkormányzatok támogatják a tevékenységet azok számára, akik betöltötték a 63 (nők esetén), illetve a 65 (férfiak esetén) évet. Egyébként senki nem kell kimaradjon ebből a lehetőségből azért, mert nyugdíjából nem futja hozzájárulásra, mert a Caritas arról is szól, hogy keres megoldást a problémára. Az is lehet, hogy ősztől a csoporttagok is csatlakozhatnak a megoldáskereséshez. Például milyen szép lenne, ha a tehetősebb nagyobb hozzájárulással lehetővé tenné, hogy egy másik ember is csoporttag legyen. Ha ő hívná a szomszédot, a barátot, hogy gyere közénk, együtt késleltessük a leépülést, űzzük a magányt, gyógyuljunk kacagással és kirándulással, hogy kevesebbet féljünk, és amíg Isten is úgy akarja, jobban éljünk.
Forrás: Balázs Katalin/Gyulafehérvári Caritas
