A salzkotteni ferences nővérek kongregációjának (Jézus és Mária Szent Szívének Leányai Ferences Nővérek Kongregációja) első tagjai 1991-ben érkeztek a Temesvári Egyházmegyébe. Bánsági tevékenységük 30. évfordulója alkalmából beszélgettek a temesvári püspökség sajtóirodájának munkatársaival.
Hogyan élik meg a karizmát és küldetést a mindennapokban?
A Jézus és Mária Szent Szívének Leányai Ferences Nővérek kongregációját 1860-ban Maria Clara Pfänder nővér alapította a németországi Salzkottenben. Alapítónk útja nem volt sima és egyenes. Visszapillantva úgy jellemezhetjük, hogy lenyűgöző és meglepetésekkel teli.
Ezt a nővért nem tudjuk elfeledni, annak ellenére, hogy csak múlt időben beszélhetünk róla és csak a múltban találkozunk vele. A szabadság és a hit felé vezető úton mindent maga mögött hagy, ami az ember számára a legfontosabbnak tűnik: hazát, családot, a mindennapi kenyeret és biztonságot, az emberi megbecsülést és hálát. Olyan nő, aki önfeláldozó módon marad hűséges a hivatásához. Egyetlen vihar sem tudta őt megingatni, mert szilárdan hitt Istenben. Ma is biztatnak minket a szavai: Útjaink az isteni gondviselés titkai, amelyek Isten akarata szerint vezetnek bennünket, még akkor is, ha mi nem értjük.
Jelenleg különböző országokban és kontinenseken élünk és dolgozunk: Németországban, Amerikában, Hollandiában, Indonéziában, Franciaországban, Brazíliában, Malawiban és Romániában.
Az anyaházunk Németországban, a paderborni egyházmegyében, Salzkottenben található, a generálisi székhely pedig Rómában.
Alapítónk a szeretet központjának tekintette Jézus és Mária szívét, amely értelmet ad mindennek. Minden azáltal a szeretetet által összpontosul, amelyet életével és karizmájával átadott nekünk, mint a Szentlélek ajándékát.
A szeretet a kongregáció királynője, szabályzata, lelke és élete. Szorosan kell egyesítenie a nővéreket, hogy egy szív és egy lélek legyenek; ez ragyogjon az arcukon, a szemükben, az ajkukon, a szavaikban, a viselkedésükben, minden helyen és mindenben, és teremjen gyümölcsöt. (Alapító szabályzat)
M. Clara nővér leányaiként arról tanúskodunk, hogy a szeretet olyan energia, amely által cselekszünk és válaszolni merünk a jelen idők kihívásaira. Különböző háttérrel, tehetséggel és tapasztalatokkal rendelkező nőként válaszolunk elhívásunkra. Együtt törekszünk arra, hogy Isten országa jelen legyen az életünkben és közöttünk, és szeretnénk mások számára is megjeleníteni. Gazdagságunk a kölcsönös kiegészítésben rejlik. Mindannyian hozzuk, amit kaptunk. Felbecsülhetetlen kincs, amit alapítónktól örököltünk, az örökös szentségimádás is.
Keressetek megnyugvást a mi Urunknál az Oltáriszentségben. (M. Clara nővér)
Románia területén csak a Bánságban vagyunk jelen, Karánsebesen meg Temesváron élünk és tevékenykedünk.
Az első nővérek 1991-ben érkeztek Németországból Karánsebesre. Azért jöttek, hogy segítsenek egy másik romániai ferences kongregációnak, de Reinhold Lovasz akkori karánsebesi plébános felkérésére, illetve miután látták, hogy a helyi, valamint a környékbeli embereknek mivel kell szembesülniük, kezdtek ott dolgozni és részt vállalni az akkori szociális és lelki szükségletek megoldásában.
Annak ellenére, hogy a németországi nővérek nem gondoltak egy képzési központ megnyitására, több fiatal lány kezdte látogatni őket, akik érdeklődtek irántuk, továbbá a nővérek közelében szerettek volna élni, csatlakozni hozzájuk. Így 1994. január 4-én Karánsebesen sor került a közösség hivatalos megnyitására. Ugyanezen év végén elkezdődött több romániai fiatal lány képzése. Időközben újabb két közösség jött létre Temesváron és Lippán. Ma hét nővér alkotja a közösséget, Karánsebesen és Temesváron dolgozunk és egy nővér van Rómában.
Milyen új kihívás elé állítja a lelkiséget napjaink társadalma, a jelen helyzet?
A romániai tevékenység eddigi évei alatt egyes kezdeti projektek némi módosítással ma is folytatódnak, másokat az időközben felmerült követelményeknek, igényeknek megfelelve és a lehetőségek függvényében valósítunk meg. Ma a két közösségünkben, partnereink és támogatóink segítségével több projektet működtetünk, és általuk szociális és lelki támogatást nyújtunk: betegek házigondozása és a rászoruló idősek segítése, meleg ebéd biztosítása szegény sorsú gyermekek számára, gyermekek és fiatalok pasztorálása, rendszeres találkozók nők és idősek csoportjaival a plébánián. Teljes mértékben támogatjuk és koordináljuk a Szent Orsolya Óvodát, amely révén 40 hátrányos helyzetű családból származó gyermek részesül oktatásban és anyagi segítségben. Nem zárható ki egyetlen karitatív tevékenység megvalósítása sem, amelyet Isten ad, akár gyermekek vagy felnőttek, akár egészségesek vagy betegek javára. (Alapító szabályzat)
Hogyan sikerül korunk valódi misszionáriusaivá lenni, Jézus szavait a mindennapi gyakorlatba átültetni?
Életmódunkban megpróbáljuk egyesíteni a szemlélődő gondolkodást és tevékenységet oly módon, hogy életünk az áldás forrásává váljon önmagunk és az általunk megismert és szolgált emberek számára. Osszuk meg és éljük életünket úgy, mint a kiteljesedéshez vezető utat. Ahhoz, hogy adni tudj, kell legyen miből. Nem tudsz felajánlani semmit, ha neked sincs. Mi a Krisztussal és az emberekkel való találkozásainkból merítünk erőt, hogy megfelelhessünk a mindennapi kihívásoknak. Nincs két egyforma nap, mégis van egy jól meghatározott program. A közös ima, a szentmise, a Biblia üzenetének megosztása, a szentségimádás, az étkezés, a kikapcsolódás pillanatai mind olyan dolgok, amelyeket minden nővér megpróbál tiszteletben tartani és aktívan részt venni benne. Minden nővér felelős a személyes imáért, a napi tevékenységért és az Isten igéjéről való elmélkedésért azért, hogy küldetését és szolgálatát a lehető legjobban teljesítse. Minden nap azért adatott meg a számunkra, hogy olyanokká váljunk, amilyenekké Isten teremtett és gondolt bennünket, tehetségünkkel és korlátainkkal. Ahogy Ferenc minden embernek és minden teremtménynek a testvére akart lenni, úgy szeretnénk mi is élni egymás, az emberek és az egész teremtett világ nővéreként. Legyünk áldás a földön!
Béke és jóság!
Forrás: Temesvári Egyházmegye
