A roráté szentmisék Szűz Mária tiszteletére adventi időben mondott, különleges célra bemutatott szentmisék, ún. votív misék. Ezek központi vezérfonalában ott van a Megváltó-várás. Az egyház ebben az időszakban különleges figyelemmel fordul Mária felé a liturgikus megemlékezésekben. A roráté a hajnali misék neve az ezen miséken elhangzó, közismert Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum kezdetű antifónából ered, ez magyarul így hangzik: Harmatozzatok, egek, onnan felülről, s a felhők hozzák az igazat. A magyar Harmatozzatok, égi magasok kezdetű népének ennek tartalmát adja vissza.
Hajnali szentmiséket a kora-középkorban csak a karácsony előtti napokon tartottak, a karácsony előtti 7., majd a 8. századtól a kilencedik napon. Ezeknek a hajnali miséknek a szokása a középkorban egész Európában elterjedt, s ugyancsak a középkorban már egész advent idején tartottak roráté szentmiséket. Ebben az időszakban a szentmisék olvasmányai az ún. Emmanuel-jövendölésekről szóltak (Iz 7), az evangéliumok pedig az angyali üdvözlet szövegéről (Lk 1,26–38). Ebben az időszakban még Gloriával és Credóval végezték ezeket a szertartásokat, ez pedig ütközött a római szertartás advent-fölfogásával. A II. vatikáni zsinat után advent mindegyik hétköznapja külön miseszöveget kapott. A december 17–24. közé eső napoknak különleges jelentőségük van. A roráté szentmiséken kívül más votív mise vagy különleges szükségletekért végzett mise advent időszakában nem végezhető, hacsak a lelkipásztori szükséglet ezt nem kívánja. A halottakért végzett misék, feketében s a halotti misék szövegeivel, a temetési misék kivételével ugyancsak tilosak.
A roráté misék lelkületét a kifejezi a következő idézet: „Az adventi időnek kettős jellege van. A karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje ez, amikor Isten Fiának emberekhez való első eljövetelére emlékezünk. Egyúttal azonban olyan időszak ez, amelyikben a visszaemlékezés ráirányítja figyelmüket Krisztus történelem végi, második eljövetelének a várására. E két ok miatt az adventi idő a bensőséges és örvendező várakozás ideje.” (Általános szabályok a liturgikus évről és naptárról, 39.)
