Szent Tamás
Az apostol életét kutatva Szent Tamás háromféle tulajdonságát ismerhetjük meg az evangéliumból: a lelkest, a kérdezőt és a kételkedőt. Kezdettől szerepel az apostolok névsorában, de meghívásának történetét nem ismerjük.
A lelkes Tamás buzdít: „menjünk, mi is, haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,16)
A kérdező Tamás az utolsó vacsorán vezeti be „Az Út” kinyilatkoztatását: „Uram nem tudjuk, hova mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus válasza egyértelmű: „Én vagyok az út, igazság és az élet.” (Jn 14, 5)
A kételkedő Tamás a húsvéti örömnek a hitre vonatkozó tanulságával gazdagít: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek…” (Jn 20, 24-29)
A hagyomány szerint Perzsia és India népeinek hirdette az evangéliumot. Egy pogány férfi fegyverétől nyerte el a vértanúság koronáját 67 körül. Az úgynevezett Abgár legenda szerint Jézus Tamás apostollal szerveztette meg Edesszában az evangélium hirdetését. Szíria északi részében ezért Tamást a kereszténység egyik megalapítójának tekintették és nagyon tisztelték. Xavéri Szent Ferenc még találkozott Tamás-keresztényekkel.
Euszebiosz Origenésztől úgy tudja, hogy a pártusok földjén hirdette az evangéliumot. A 3. századi apokrif Tamás evangélium szerint Indiában térített, és ott is halt vértanúhalált. Tamás apostol nevéhez több apokrif irat fűződik.
Edesszában ezen a napon a IV. századtól holttestének átviteléről emlékeznek meg. Ereklyéi 1248-ban Chiosba, majd az Adria melletti Ortonába kerültek. Ma is itt tisztelik.