Milyen(né) szeretne lenni a Vasárnap?
Az örök üzenetet állandóan megújuló forma illeti, így a katolikus sajtónak – akárcsak tulajdonosának, az egyháznak – állandóan megreformálódóvá, és – akárcsak „közönségének”, esetünkben az olvasóknak – egyre inkább a folyamatos „megtérés” szellemében élővé kell válnia. Olykor egy új ötlet bevezetése, máskor egy rovat átalakulása vagy csak egy apró stílusváltás, esetleg egy külső – gyakran önkéntes – munkatárs „megnyerése” az ügynek a gyakorlati kifejeződései ennek a törekvésnek.
Aztán elérkezik a pillanat, amikor a forrásban lévő újbor új tömlőt kíván… Ennek a vágynak megvalósulását tartja most kezében a kedves Olvasó: egy formátumában, látványtervében és részben tartalmilag megújult lapot. Ez a munka Önökkel kezdődött: értékes, szóbeli és írásbeli visszajelzéseik olykor megerősítettek sejtéseinkben és tervezett változtatási szándékainkban, máskor pedig meglepő felismerésekre vezettek… Majd – főként tartalmi, de a formát is érintő – ötletelések és egyeztetések hosszú sora következett először szerkesztőségen belül, majd pedig a lapterv készítőjével, Könczey Elemérrel, akinek a meglévő értékekre figyelő és ugyanakkor kreatív munkája, úgy érezzük, új dinamikát adott a lapnak. És végül nyomdát is váltottunk a jobb minőség érdekében – ez a lépés hozta magával a formátum megváltozását.
Az újbor azonban még forr, koránt sincs kész. De reméljük, hogy legalább az élvezhető must állapotában van, aminek ízlelgetése és értékelése az Olvasót illeti meg. Három célunkra azonban mégis rávilágítok: Az egyik a nagyobb fokú személyességre, emberközpontúságra való törekvés: főként interjúk, portrék, közösségek bemutatása, valamint a Postaláda szorgalmazása által. Továbbá tematikus összeállításokkal is kívánjuk gazdagítani lapunkat – amint ez a Szent László-évről szóló dupla oldalon máris látható. És végül, miközben a pörgő eseménybemutatásra az elektronikus médiában – különösen a szintén kiadónkban készülő RomKat.ro portálon – törekszünk, a Vasárnapban egyre inkább a reflexió, a témák elmélyítése felé szeretnénk elmozdulni.
A mi „felkelő Napunk” Krisztus. Rá utalunk a Vasárnap új fejlécében megjelenő nap motívumával, kifejezve ezzel azt a vágyunkat, hogy a sötétségbe jövő, örök Fény ragyogja be vasár- és hétköznapjainkat, valamint mutassa az irányt munkánkhoz és pihenésünkhöz egyaránt.
Bízom benne, hogy törekvéseinket az isteni ígéret kíséri: „Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van…” (Iz 43,19)
Bereczki Silvia sa, felelős szerkesztő
